199

199 nap!!!
1-essel kezdődik!!!!
Ezt is megértem, kevesebb, mint kétszáz nap, több, mint 340 eltelt.
Édes Istenem, mi minden van mögöttem!
Milyen hosszú út!
Persze nem kevés az sem, ami hátra van, de sokkal kevesebb, mint a fele. Kettessel már csak akkor kezdődik újra, ha kevesebb, mint egy hónap lesz hátra!
 

November 2. Hétfő

199nap!!
Meghatott vagyok, rohanok Répához, hogy egymás vállát csapdossuk, ez is meg van öregem, milyen rég kezdődött hármassal, négyessel, ötössel.
És letudtuk a kettest is.
Soha többet százas egység nem kezdődik vele, már csak egyessel, aztán kétjegyű lesz!
Kétjegyű!
Az már vicc, az egy szempillantás.
De nem sokáig örömködtünk, elvittek minket szolgálatba.

 
Amikor délutánra járok, délelőttönként szétkummantom az agyam.

Ez azt jelenti, hogy semmilyen feladatot nem osztanak rám.
Rettentő ügyesen kerültem el minden takarítást, külső körletet, fegyverpucolást. Ehhez kell az öregség, ezt azért kopaszon még nem feltétlen tudja az ember megtenni.

Tudni kell már, hogyan jár az agya az alegység ügyeletesnek, milyen sorrendben adja a feladatokat, és amikor a gáz dolgok jönnek, például a vécé takarítás, akkor lazán kisétálni a folyosóra, és határozottan elmenni mellette, le mondjuk a klubszobába.
Még a szemébe is nézek, úgy, hogy tudja,  dolgom van, más nem dugja ki ilyenkor az orrát a körletből, csak akinek muszáj.

Aki kijön, az azért teszi, mert valami mást kell csinálnia.
És ez mindig beválik.

Tehát ma gyúrtam a konditeremben,  majd a klubszobába zárkóztam be olvasni.
Teljesen úgy nézem, a zűrjeim némi viszolygással vegyes tiszteletet is biztosítanak, nézhet úgy ki az egész, hogy valószínűleg valami marhaságomat megyek jelenteni megint a laktanya parancsnoknak, a többiek már nem tudják követni.
De azt is valószínűsítem, hogy többen tartanak is tőlem, azt gondolják bekattantam.

Lehet, hogy hangot kéne adnom némi gyilkolási vágynak, hátha leszerelnek.