389

5. hónapja vagyok katona!! Vissza van 13.

 
Április 26. Vasárnap

Tényleg elkezdtek a tisztek szívatni, mert reggel, amikor keltett az alegységügyeletes mondta, hogy ilyet még sose látott, hajnal öttől este nyolcig vagyok beosztva szolgálatba. Szitkozódtam, de ezt már egy Nitró nem tudja elintézni, ez Cupi vagy a Gitti műve.

Majd szétrobbant a fejem, őrjöngve mentem le a konyhára, dühömben takaríttatni kezdtem a konyhamunkásokkal. Bár ebben igen komolyan közrejátszott, hogy két nagyképű törzsszakaszos sofőrt küldtek le, egy korosztállyal idősebbek, mint én, de már többször ugráltattak mindketten, amikor alegységügyeletes helyettesek voltak.

Az a jó büdös kurva szocialista Jóisten nem lehet teljesen ellenem, mert pont amikor vadul sikáltak, betoppant Nyírő alezredes, a laktanya parancsnok, lökni. Ilyen mákot, mert nem mismásoltuk a takarítást, hanem keményen hajszoltam a segédeket, és, hogy csituljon a dühöm, még én is beálltam melléjük. Az a gyanúm, hogy Nyírő is hallott rólam, mert csak engem kérdezgetett, ahogy álltunk előtte a konyhamunkásokkal. Az egyik úgy tartja a sikakefét, mint díszszemlén a fegyvert, de Nyírő komolyan veszi magát, tuti nem kapná el a röhögőgörcs, ahogy engem kerülget most.

Valószínűleg az is a fülébe juthatott, hogy a konyhán éjszakánként néha isznak a katonák, mert aztán kifele menet, most is szaglászott az öltözőben, de megint nem szólt semmit, csak gyanakvóan meredt a szemembe.

Se Robi, se Basa nem volt ma szolgálatban, lenyomtam egyedül 5-től 20-ig.

(Kép forrása: Jonathan Ducruix)

457

Február 17. Kedd

Hivatott a Fattyas őrnagy, valami nagy fejes a laktanyában és megegyeztünk, hogy három hónapig szakács maradok. Illetve leszögezte, hogy most nincs más lehetőségem. Ebben állapodtunk meg. Addigra megpróbálnak igényelni másvalakit. De most itt, mint szakácsra van szüksége rám, én váltok egy leszerelőt.

Hurrá.

Ami jó ebben az egészben, hogy a laktanya és a körletek amúgy elég civilizáltak. Minden relatíve új; nyolc, legfeljebb tíz fősek a szobák, az ágyak fából készültek, a matracok kemények és nincsenek kihasasodva, egyenesek és kényelmesek. Ágyazni sem kell, mert minden emeletes ágy alatt van két ágyneműtartó, de az érzéseim szerint nem a mi kényelmünk a fontos, bár van ilyen szándék is ebben, hanem ezzel időt lehet nyerni másra - takarításra, szolgálatra.

Azt hallottam, hogy ahol nagy a nyomás a határőrökre, ott azért igyekeznek emberi feltételeket teremteni, elvégre a sorállomány nagy része naponta felfegyverkezik éles lőszerrel és fegyveres szolgálatba megy. Az évek alatt néhány eltusolt, de komolyabb "baleset" után kezdték el konszolidálni a viszonyokat. És a ferihegyi FEP kiemelt fontosságú határőrizeti pont volt, ahol például a sorállományú útlevélkezelők naponta külföldiek százaival találkoztak, muszáj kiegyensúlyozottnak lenni.

Én most nem vagyok az. Konyhán leszek májusig. Ne már.