Centi_30.jpg227

 

 

 

 

 

Október 5. Hétfő


Valami nagyon változóban van, mert ma olyan beosztásba tettek, amibe még soha.
Nem tudok magyarázatot adni rá, mert igazából nem rossz szolgálat, tehát büntetés nem lehet.
Talán csak azt jelzi, hogy lassanként elkezdenek kivonni a reptéri kampós szolgálatból, az meg viszont a legvadabb rémálmaimat igazolja, hogy tényleg eltesznek innen, és ha csak esetleg vidékre, határszélre, ahogy régen szerettem volna, az még így is igazán komoly megkönnyebbülés lenne.
Mert a futkosó nem valami lelkesítő lehetőség.
Szóval nem tudom mi történik, de mindenesetre Tranzit-őrségbe rendeltek Ferihegy 1-re.

Abban az esetben, ha valamelyik ide érkező utast nem engedik be az országba, kiutasítják, akkor a következő hazájába tartó gépre felteszik és kitoloncolják.
Sima ügy.
De amíg itt van, őrizni kell.

A Tranzit-őrség az a szolgálat, amikor az ilyen utasra kell a Tranzitban, vigyázni, amíg a kitoloncolás meg nem történik. Ez elegáns szolgálat, mert az épületben zajlik, nem vagyok kitéve az időjárásnak, és nem kell kabátot venni, simán nyomhatja az ember gyakorlóban, pisztollyal, gumibottal.

Ez is nyolc órás szolgálat, csak itt nincs váltás, egyben telik el. Feltételezem azért, mert könnyebb, mint a betonon és mert végig ülök.
Ujjongtam, mikor végre pisztolyt utaltak ki számomra, és olyan boldogan csatoltam a derekamra, mintha valami nagy ajándék lenne.
Szeretem a pisztolyt.

Még azt is érezni véltem, hogy melegíti az oldalam. Az IFA platóján kezdett derengeni miért raktak Tranzit-őrnek. Mindenkinek a lába közt volt a fegyvere és a kezével tartotta, nekem volt egyedül a derekamra kötve, vagyis én így nem tudom elhagyni, semmi okom letenni, mint a géppisztolyt.

A kutató ügyeletes helyettese kísért be a Tranzitba. Életemben először jártam az épületnek ezen a részén. Annak idején, iszonyú régen Dinóval jártam benn, amikor elhozott magával, de arra a részre, ahol az utasok is mozognak nem léphettünk be.
Végre kiderült, hogy mi található az előtér üvegfala mögött.
A Tranzit és az Utasvárók.

Ijedten kezdtem végigpörgetni a fejemben, hogy miket szoktam ott csinálni, mert bentről tökéletesen látszik minden, nincs is az utasoknak semmi dolguk, bambulnak ki az ablakon. Minket látnak a legjobban, minden egyéb a reptéren mögöttünk fekszik. Mivel mi kintről nem látunk be, el is felejtjük, hogy átlátszó.
Ijedten próbálom felidézni, hány alkalommal túrtam például az orrom az ablak felé fordulva, következésképp szemben a repülőgépeikre váró utasokkal. Nem nagyon emlékszem ilyesmire, ettől kicsit megnyugszom.

A Tranzit egy kis, szintén üvegfalú terem, oldalán a bejárattal, a bal oldali és a szemben lévő fal mellett kényelmetlen széksor húzódott, jobbra lehet az üvegfalon át rálátni a reptérre.

Két szíriaira kellett vigyáznom.
Nem derült ki nekem soha, miért nem jöhettek be az országba. Mindketten középkorúnak tűntek, de ahogy általában az arab utasokról, róluk sem tudtam ezt pontosan megállapítani. Azt viszont igen, hogy nagyon el voltak keseredve, nem nagyon mosolyogtak, bár egy újabb kiskatona megjelenése nem is ad erre olyan komoly okot, még ha én vagyok az a kiskatona, akkor se.
Azt a parancsot kaptam, hogy igyekezzem őket a bejárattal szembeni padon tartani, a másik széksort fenn kell tartani a többi tranzit-utasnak, aki szabályosan utazik, csak várnia kell a csatlakozására. Ne hagyjam, hogy keveredjenek, akadályozzam meg, ha bármit át akarnak adni a szírek a többieknek, vagy netán nekik akarna adni valaki valamit. Ha üzenet, kaparintsam meg és jelentsem azonnal.

Ha fegyver, azt is.

Mintha ezt külön mondani kellene. Ha fegyvere lenne valamelyiknek, engem lőne le elsőnek, nyilván parancs nélkül is igyekeznék tőle megkaparintani, de hogy kerülne be ide fegyver? Meg ezek mindketten értelmes, intelligens tanárembernek néztek ki, nem látszott, hogy olyan komolyan fegyvercsörtető fajta lenne bármelyik.

Vécére csak együtt mehetnek. Ha sűrűn járnak, gyanús. Ha sokat beszélgetnek egymással, az is.
Ezt már Kis Jani mondta, akit le kellett váltanom. Egy kacsintás mellett jelezve, hogy micsoda marhaság, meg még arról tájékoztat, hogy szerencsétlenek másfél napja nem ettek, ő beszél valamennyit angolul és neki panaszkodtak. Jelentette a kutató ügyeletesnek, majd a hadműveleti tisztnek is, aki meghökkent, hogy ezek nem kapnak automatikusan?
De hát honnan kapnának? Kitől?

Mindenesetre megígérte, hogy hozat a cateringről, szóval várható valami étel, meg ital.

Egy óra múlva valóban megérkezett. Egy LRI-s lány hozta, rövid szoknyás egyenruhában, kifele menet még vidáman tisztelgett is. Csinos volt, fiatal, ahogy belépett, mindhárman nyeltünk egy nagyot. Nem tudtam eldönteni, hogy a szírek a hirtelen körbebucskázó kajaszagtól, vagy a lánytól nyeldekeltek-e, de azt tudom, hogy én nem voltam éhes.

stewardess.jpg

süti beállítások módosítása