425

Március 21. Szombat

Ma egész nap újra nyugalom volt, olyannyira, hogy még arra is volt idő, hogy délután a pihenőidő rovására egy 2 órás előadást hallgassunk meg. Korlát százados bűvölt el hatalmas tudásával. Két témakört járt körül alaposan. Csak emiatt jött be szombaton. Hiánypótló előadás volt, mivel ezek az események, nyomban azután, hogy középiskolában nem is oly rég meg kellett tanulni, szóval rögtön a vizsgák után automatikusan és maradéktalanul törlődtek. Ahogy a többiek elnyomott ásításoktól eltorzult arcán láttam, mindenkinek vadonatúj ismeretanyag volt ez, ismét.

Ugyanis ma 30 éve alakult meg a KISZ.
68 éve, 1919-ben pedig kikiáltották a Tanácsköztársaságot is, de ez már történelem, vagyis ezzel ne is foglalkozzunk sokat. Katonaságom eddigi ideje alatt ennél testhezállóbb utasítást nem kaptam, és ahogy a többieken megint végignéztem, az látszott, hogy ez nekik sem fog gondot okozni.

– Viszont a KISZ – emelte fel a hangját a százados – az a mai magyar valóság, nagyon is élő szervezet és csak remélni tudja, hogy sokan vagyunk a tagjai. Emelje csak fel a kezét, aki KISZ tag!

Az a mély hallgatás, ami ezután következett a százados minden reményét eloszlatta.

– Ennél nagyobb politikai aktivitást várok maguktól, a jövő hónapban KISZ toborzást tartunk a kerületi KISZ titkárok segítségével, elvárom, hogy mindenki önként belépjen.

Szerencsére betoppant az ügyeletes tiszt és jelentette a századosnak, hogy az állomány egy részének el kell kezdenie a szolgálatra való felkészülést, de ez, mint utóbb kiderült, csak arról szólt, hogy a takarítást kellett elkezdenünk.

A százados kitessékelt bennünket, elmondta, hogy nagyon passzívak vagyunk.

Mitől ne lennénk azok?

Különben is, mi az isten az a politikai aktivitás?