Centi_30.jpg9

 

 

 

AZ ELSŐ NAP, AMI EGYJEGYŰ! TÖBB, MINT EGY ÉVIG VOLT HÁROMJEGYŰ, 440 NAPIG, AZTÁN 90 NAPON ÁT VOLT KÉTJEGYŰ, ÉS MOST MÁR CSAK 9 NAP.

531 TELJES NAPOT LESZOLGÁLTAM.

 

 

1988. május 10.kedd


Ma megint nagy szaladgálás volt a reptéren, úgy néz ki, egy PAN AM JUMBO érkezik. Tegnap délelőttös szolgálatban voltam Ferihegy 2-n, ma délután Ferihegy 1-en.
Elhatároztam, hogy a lehető legtöbb verset összegyűjtöm, ki tudja, hányszor jövök még a reptérre, el kell vinnem mindet, amit csak lehet. Tegnap is ezt csináltam és ma is.Ez a nagy szaladgálás ma pont kapóra jött, úgy éreztem, mivel mindenki nagy erőkkel végzi a dolgát, én sem leszek feltűnő, ha határozottan körbejárom a repteret és minden lépcsőt, minden kiszögellést megnézek, minden érdekeset gondosan feljegyezve. Így is tettem.

Közben valóban megérkezett a JUMBO  és én mentem is az utolsókat ciházni. Kaptam szendvicset, fánkot és Coca Colát dobozban. Sőt, kettőt kaptam, egy 3.3 deciset, meg egy 1.25-öset. Ez utóbbi annyira lehetetlenül apró, hogy olyan, mintha Liliputból hozták volna.
Hazaviszem, ez rohadt jó ereklye.
Szerintem a többi körletbeli srác is irigyelni fogja.

 

 versmondolany.jpg

 

Mára igen szép gyűjteményem lett versekből. A mai szerzeményeim:

 

 

Olyan vagyok, mint egy állat,

Én vagyok a belszolgálat!

(ism.)

 

Ó, Feppem, te vagy a heppem.

(Demény László)

 

Kutügyre érve rezzen csontja,

testét csípi minden bolha,

beszédet mond márványarc,

Gitti képén semmi karc.

Cseréli a liberót, átázott már

mindenhol,

Telik a nap, örül a szíve, a gatya még

nincsen tele.

Teát hozza percenként,

Cihát keres mindenhol.

(ism.)

 

300 évig éltem – egy patkány bőrében, és jó volt!

(ism.)

 

Ki pici geci sas,

ha sokáig vered a szárnyadat.

Kitekerem a nyakadat

Olyan kopaszok vagytok, mint egy veréb,

Februárba elver titeket a jég.

(Kiss Zoli)

 

Vazelin sikollyal üvöltöm,

A bíborszínű betonéjszakában,

hogy elkapott a végbélszerelem.

(ism.)

 

 

Megkapom a fenyítésem,

Átugrom a kerítésen.

(ism.)

 

14 hónapom elszelelt, iszapos rája lettem!

(ism.)

 

Kilós apánk Pol „Há” lett,

Századunk most porrá lett.

Ő intézi ügyeinket,

Átveri a HÖR-jeinket.

(Rach Anti)

 


Vannak napok

Mikor sohasem tudhatod

Fenyítést kapsz-e vagy csillagot.

(B.K.Zs.)

 

 


 

Nyalista vers

Őrült sikoly hallik a betonon végig…

A kampós rohangált kisgéptől-nagygépig.

Kinn van már úgy kb. 6 órája,

Mivel nem ivott kávét, ütött az órája.

Bent a kut.ügyön válogatott alom

Néhány sörösdoboz és egy megkezdett malom.

A kutügy türelmetlen, nézi az óráját,

Üti a stornót, várja a Lufthansát.

Hat óra tíz perc, a Lufthansa leszáll,

Mátyás öt perc múlva biciklire száll.

Tekeri-tekeri az elkopott pedált,

S undorodva nézi, kint hagyott váltását.

Néhány perc múlva, már visszafelé megy,

Szívében öröm, kezében cihahegy.

A kutügy világít, az ajtó nyitva,

Ki más állna ott, mint a Kiss Attila.

Jobb kezében termosz, bal kezében apró,

Már több kávét megivott, mint egy egész eszpresszó.

Mátyás lassan beér, a kutügy örül.

A váltáskönyvbe ezután csak készenlét kerül.

Itt így megy a váltás, becsület és nyali,

És a kutügy nem lehet más, mint a Szekeres Pali.

(Guttyán Tibor)


 

Frissesség pillanatai ezek,

Délelőtt szolgálatba megyek!

 

Mit vétettem, nem tudom,

Határőr lettem egy hajnalon.

Iszom hát, s már nem vagyok tisztes.

(B. Kozma Zsolt)

 

Ne vedd úgy a szívedre,

Semmi nem tarthat örökre.

Vigyázz hát a fejedre,

Ne lődd széjjel dühödbe!

 

Kampós

Én, mint kampós, állok. Várok.

Nem hallok szót, felnőtt beszélgetést.

Nem látok fát, bokrot, növényt, se állatot;

                                      Mint magam.

Az oszlop néma tanújeleként áll annak,

hogy itt ki és mennyit állhatott;

                                      Mint magam.

Nem látom a napot! Fénye nem jut el ide…

                                      Mint magam.

Átkozott egy hely! Betonrengeteg!

Már nem vagyok, csak nézek réveteg!

Álmaim a szürke beton.

Gondolatom szürke beton.

A tudatom szürke beton.

Nem vagyok semmi, semmi emberi,

Földi teremtményt nem!

Isten így csak a kampóst bünteti.

                                      Ha van…

Óriási tér, az idő végtelen,

Nem fogja föl gyarló értelem.

Élet, szín, vidámság, nem ismert fogalom,

Megül a por a fakó tárgyakon.

Örökké talán nem!

Másfél évig szürke az életem.

                                      Mint kampós.

 

 

Most mindenki magába száll,

Mert a FEP-en a halál kaszál!

(B. Kozma Zsolt)

 

…Videó Rio de Janeiro …

(Guttyán főtörzsőrmester)

 

A talpamon hordom az összes arcomat,

Minden lépésnél egy a betonon marad!

(D.T.)

 

Ég a nap melegtől kopár szik sarja,

Öreg határőrünk ezt le sem szarja.

Kumozik a lelkem, mi mást tehetne,

Nem bírja ki másképp, de nem is lehetne.

 

Fiatalon persze, keze-lába remeg,

Ha nem figyel oda, meglátja a löket.

Előfordul sajnos, nem is egyszer, százszor,

Megbukik a balga, kampózhat ő bárhol.

 

Nem magyarázhat, senkit nem érdekel,

Bunkó hivatásost, meggyőzni érvekkel?!

Lehetetlen biz’a, nem tudta még senki,

Mindig igaza van, bármit mondasz neki.

 

Sajnálkozva mondja: vétkezett elvtársam!

Kötelességemnek tartom, hogy önt lerántsam.

Szabadnapja bánja, meg ő is a kampós!

Ha van biciklije, a pedálba tapos!

 

Dicséretet hajszol, de ez nem az ő világa,

Megbuktatják sajnos, megint nemsokára.

Pitiáner dolog, szóra sem érdemes,

De gondot csinálnak belőle az az érdekes.

 

 

Gázóra, Gázóra…

Ráesett a csávóra!

(B. Kozma Zsolt)

 

Centrifugális agyretorzió,

Radioaktív tumor,

Lüktető betonaorta

és fekete lyukba zuhanó szabadságtudat.

(Varga Gábor)

 

Kialakult bennem az egészséges undor az emberi lények iránt.

(ism.)

 

Nem is egyszer, már többször voltam,

erre kint a betonon,

és úgy érzem, hogy egyre jobban,

tele van a hólyagom.

(ism.)

 

150 nap Mágus a legjobb korosztály,

150 nap múlva leszerelek és ti itt maradtok örökre.

 

Nemsokára eljön már az augusztusi hónap.

Felvesszük a civil ruhát, nem csak mutatóba.

184 és leszerelünk, de régóta várjuk,

Itt hagyjuk a FEP-et, ahol mi szolgáltunk.

(Bill Vallace)

 

Álmában mint a Holt.

Holtában álmodott.

(Ricsi)

 

Egyszer minden rossznak vége van és semmi nem tarthat örökre, de sokáig igen.

„Kiss” kívánság, Gitti apánk, Ne légy gyáva,

a jó Isten b… szájba.

 


 

Buék a betonon!

Tavaly tavasszal kezdtem és 40 nap múlva befejezem a kampózást!

Novembertől mindenki megszopta, a mágusoké a jövő!

Minden ember vágyik a szép és könnyű túlvilági életre, még az is aki nem hisz benne.

Nincs olyan ember, akire váratlanul tör a halál!

 

Mágusvers:

Centim-centim mondd meg gyorsan

ki szerel le most májusban?

Mamut, berben mind itt marad,

Öreg Mágus hazaszalad!

 

Tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ágról szakadt kampós, akinek egy fikarcnyi melege sem volt. Szegény árva elhatározta, hogy csinál egy kis meleget (rágyújtott egy cigarettára). Bárcsak ne tette volna, mert rögtön észrevette a gonosz mostohája a kutatóügyeletes, aki amúgy is nem egy épületes látvány, és ez alkalommal sem volt könyörületes. Szörnyű átkok közepette kihallgatásra rendelte ezt a szánalmas kis teremtményt, aki azóta már leszokott a dohányzásról és ha „fázik tornázik”. Ezt a jó példát kövessétek hát ti is ifjú kampósok, mert titeket is utolér a sors meleg, de annál szűkösebb keze!

(a valószínűség számítások szerint B. Kozma Zsolt a szerző)

 

Én vagyok az öreg rája

Ötvenkettő van még hátra!

(Lichi Feri)

Centi_30.jpg39

 

 

 

 

1988. április 10.vasárnap

Ma megint versekre vadásztam, jártam körbe a lépcsőket és belekarcolt gondolatokat kerestem.
Igazi kincseket találtam ma Szilasiról, a Márványarcról. Érezhetően rászolgált az utálatra, mert ok nélkül nem gyűlölik ennyien. De ennek hangot is adtak többen. Íme:

 

Mosoly nélkül lépked feléd,

Az isten nyila vágjon beléd,

Márvány arcából könny nem fakad,

S a hálón már megint egy kopasz fennakad.

Kopasz könyörög, de hiába, minden,

Egy-két szabadnapot laktanyában tölt benn.

(Riderich László)

 

Márványarcú, így nevezik,

Nagyon sokan nem szeretik.

Utálják őt égen földön,

Mit szeressenek egy ilyen főtörzsön,

Zászlós soha nem lesz belőle,

Az Isten mentsen meg tőle.

Nyalizhat még sokáig, csak a nyelve ér el odáig.

Nem zavarhat ő már minket,

Kenjem az arcába inkább a sminket.

Szarok az ő váll lapjára, átkot szórok az anyjára.

Átkot szórok az anyjára, hogy ilyen gyermeket hozott a világra.

Azt kívánom én most néki,

Zászlós legyen ha megéli.

Ha megéli – ez nevetséges,

Megölik – ez nem kétséges.

Átkom most már inkább fájós.

Ferihegyen legyen zászlós.

Ott maradjon mindörökre,

Zászlósnál ne vigye többre.

(Rach Anti)

 

Szépek voltak ezek eddig is, de itt egy igazi ínyencség:

 

Szilasi te szemét, mocsok, rohadt dög, paraszt állat, idióta infantilis, húgyagyú, gyermeteg, lelki toprongy, idegbeteg, szadista, poshadt gecijű, takony, barom, köcsög, tinó, gyíkfejű madártojás, seggfej, csúszómászók, alázkodó féreg, rosszindulatú, perverz takony szívogató, tökfejű segg és talpnyaló faszkalap, fitymaszűkületben szenvedő dög! Ezt még megszipkázod!

(ism.)


Ebből a szösszenetből egy kisebb értekezés alakult ki, elsőként ez a reakció lett bevésve a lépcső oldalába:


Miért beszélnek fiúk, lányok rútul és oly csúnyán,
Ezer szó is van talán, ami helyettük szolgál.
Szép beszédnek példájaként hallgass most jól rám,


És a sommás válasz:

Baszd szájba a véres ebet, te mocskos bájgúnár.

(Bill Vallace 184)

lépcső.jpg

 

 

 

 

 

Centi_30.jpg40

 

 

 

 

1988. április 9.   szombat


Ma délutános szolgálatban voltam Ferihegy 1-en, holnap ugyanígy délelőtt megyek Ferihegy 2-re. Mivel hétvége van, nincsenek benn a tisztek, nem nagyon kell löketre számítani, ezért megint vittem ki a szolgálatba papírt, tollat, és jegyzeteltem a lépcsők oldalába vésett verseket. Ma egész sokat találtam, ráadásul rábukkantam arra, amit itt a reptéren először láttam meg. Egy éjszakán át töprengtem akkor, ez a felirat adta meg a kezdőlökést, hogy aztán Isten természetén gondolkodjam.

Terdik a gyalog.

Ez volt a felirat. Egy fontos éjszakámat határozta meg.

Szisztematikusan néztem át a lépcsőket, írogattam amit csak lehetett. Egyszer szakítottam meg a tevékenységem, amikor beérkezett a menetrendszerű PAN AM gép, és rohantam ciházni.

Panam.jpg

 

Elsőként  B. K. Zs verse:

 

A betonon halkan kopog, kipp-kopp a léptem,

Egyfolytában gyalogolok, nyáron, télen,

Összevissza rogyadozik mindkét térdem,

A váltást várva megbánom azt, hogy valaha is éltem.

Refr. Akármi lettél volna, itt úgyis megbánnád,

és ha jobbat nem tudsz, hát lődd fejbe magad már…

Szabadnapért esedezem, néked, néked

Apám-Anyám agyonlövöm, ha kéred, kéred.

(B. K .Zs.)

 

 

Aztán a kevésbé szofisztikált, de erős érzelmekről árulkodó katonarigmusok:

 

Imádlak FEP…

(Rozmayer József)

Rozi

 

Öreg rozmár, nem szaroz már.

(ism.)

 

Olyan öreg vagyok, hogy a szar is bottal jár ki belőlem!

(ism.)

 

NEMSOKÁRA ITT A MÁJUS,

ÉN VAGYOK AZ ÖREG MÁGUS!

(ism.)

 

Kopasz feje sose fáj,

Napja telik, meditál.

(ism.)

 

Sír az öreg sapkája,

Kopasz lesz a gazdája.

(ism.)

 

Ne szólj, csak ints.

Már 130 sincs!

(ism.)

 

 

… fűcsomó legyek, ha ez nem a felügyelő!

(B. K. ZS. Túri Lajos nyomán)

 

Kopasz itt mindenki, hát ne éljen a király?

(Komjáti Ferenc)

 

Ez a szolgálat is elérte célját.

Letelt!

(ism.)

 

Kopasz, hát hülye ne legyen!

Arcán fog brékelni!

Arcát hagyja a körletben, mert itt úgyis elhajítva!

(ism.)

 

Mi sörünk, ki vagy az üvegben,

Itassék meg a te leved,

Jöjjön el a te hordód,

Legyen meg a te alkoholod,

Miképp az üvegben, úgy a korsóban is

és öntözd meg a mi torkunkat,

miképp mi is megisszuk az ellenünk vétkezők sörét.

És ne vigy minket a tejbüfébe,

De szabadíts meg az üres üvegektől!

(ism.)

 

Azért vagyok ilyen laza,

Februárban megyek haza.

(ism.)

 

Kijött lökni a Gitti, és összeállva talált bennünket…

azt mondta, még egyszer előfordul, kihallgatásra rendel bennünket,

de ezen én csak röhögtem, ugyanis két (2) napom van.

(Csépányi. Csépa)

 

 

Az értelem kibuggyan koponyámon át,

s recsegve duzzad, csigavonalú harmóniám.

Plazmafunkcionált agyú kampós verse

(Varga Gábor)

 

Hull a hó, fúj a szél, Szekeres ciháról mesél.

Hallgatom, s a váltás szétfagy a betonon!

(Guttyán Tibor)

 

___________________________________________________________________________________

Korabeli híradó:

 

Centi_30.jpg100

 



SZÁZ napom van már csak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap! 100 nap!

El se hiszem, hogy eljutottam idáig, ez az utolsó olyan nap, ami háromjegyű!!

Holnaptól soha, de soha többet az életben nem lesz ilyen!

Egészen 440 napja, durván 15 hónapja várom ezt, egészen 440 napig, durván 15 hónapig volt a napjaim száma háromjegyű. Minden nap csökkent a napjaim száma eggyel, minden perccel kevesebb és kevesebb volt hátra, de amikor ránéztem a naplómba beírt számra, arra a számra, ami a hátralévő napokat mutatta, 15 hónapon át háromjegyűnek láttam, és ez olyan változtathatatlannak látszott, hogy igazából illúziónak hatott, hogy amúgy naponta kisebb a szám.

De de ma vége ennek is, mégis eljött, hiába tűnt örökkévalónak.
Halleluja, talán tényleg igaz, hogy egyszer leszerelek.


1988. február 9. kedd     


Ma megint éjjel mentem szolgálatba, Ferihegy 2-re. Azt próbálgattam, hogy meg tudom-e állítani a testem remegését, a fogam vacogását?
Ahogy pár napja az Arénában.
Csak arra kell gondolnom, hogy meleg van és lőn! Meleg lesz.
Iszonyú erőfeszítés ez, eszement koncentráció, de megéri.
Ha csak pár perc, akkor is.
Sokszor és hamar kiestem a melegből ide a hidegbe, de mégis jó érzés, hogy a magam által elgondolt hő körbevesz, betakar.
Annyira tetszett ez, hogy belekarcoltam egy jó tanácsot a többieknek egy lépcső fém oldalába:

"Kampós, te itt dideregve,
Gondolj a Hawaii-szigetekre!"

Úgy éreztem ez elég, ebben benne a módszer, a technika, a kiindulási pont, a cél, az eredmény, meg az is, hogy ez kinek szól.
Mérhetetlenül büszke voltam erre a kis versikére, egészen addig, míg a lépcső másik oldalán meg nem láttam B. K. Zs. versét.


Na, az tényleg vers. Szótagolt, átgondolt és rólunk szól. Mivel egy ideje mindig hozok fel tollat és egy darab papírt, feljegyeztem magamnak.

 

Kampós!


Van egy ember,

         durva szövésű

                   nagy zöld prémkabátban…

 

Furcsa alak,

     elmerengő csendes bolond,

                     lomhán mozgó, görnyedt

                                            személytelen idegen.

 

S ahogy ott áll, azt gondolnád:

                                     őrült ez, nem más…

 

Kampós ő, nem! Ne zárkózz el,

              ne húzódj vissza e szó hallatán!

                           élő halott, de nem gyógyíthatatlan.

 

Szerelmet, érzelmet, változást már rég nem,

                                                             megértést kíván.

 

Ha elfordulsz tőle, nem baj, csak ne kézlegyintve,

          ne mosolyogva tedd!

                   Így nem mélyül tovább a lelkében

                                  állandóan égő, kínzó gyötrelem.

 

Ha közeledsz hozzá, vigyázz!

                                      bizalmatlan,

                                              újat már nehezen fogad,


S, ha agyára boruló szürke,

                            ködben csendben,

                                          mozdulatlan áll,

                                                     … hallgass hát te is …

 

S értsd meg őt, amint a mocskos fürdőben,

         langyos víz alatt állva,

                         elmereng azon,

                              miért lett élte a gőzölgő aszfalt,

                                                                          lélektelen beton.

(B. Kozma Zsolt verse)

 

Centi_30.jpg115






1988. január 25. hétfő


márványarc.jpgAz éjszakás szolgálat után, délben ébresztettek, hogy Rövid Ugrással megyek is délutánra. Tegnap azért megnyomhattam valamit benn az orromban, mert most megint nehezen szelel és nagy fekete alvadt vérdarabokat fújok ki belőle.

Ferihegy 2-re kerültem, eszembe jutott, hogy most már mindig viszek fel tollat, papírt magammal. Mivel hideg van és szállingózik a hó, kerestem a meleg helyeket újból, és az egyik MALÉV gép mellé tolt Houchinon felfedeztem a két nappal ezelőtt látott verset. Több részletben tudtam csak feljegyezni, mert hol a kezem fagyott le, hol a toll.
Felváltva lehelgettem őket, de időm volt rá, négy órát álltam mellette, sietnem nem kellett.


Hálás voltam Gyebinek ezért a versért, már másodszor ment meg, másodszor tölti ki a szolgálatot, tölti meg a terméketlen időt és tölti fel az elmém. Szilasiról írt, a márványarcúról. Jól eső érzés, hogy nem csak én utálom olyan erősen. Más is így van ezzel és ugyanolyannak látja, mint én.




Márványarcúhoz

 

Bevallom főtörzs elvtárs

Elfogadok olykor egy-egy hidegtálnyi kaját.

De az éhes ember, csak arra gondol,

hogy megtömje a hasát.

 

Bevallom főtörzs elvtárs,

Didergek olykor kint a hideg betonon,

De azért sohasem pityergek

Pedig lenne rá okom.

 

Bevallom főtörzs elvtárs,

Életünk nem egy szépasszony álma.

Ha tudni akar róla valamit,

Hallgassa tovább, mint szól a fáma.

 

Nyár van, szellő sem rezdül,

s a felhőtlen ék ég alatt,

utasokkal hegyén-hátán

szállnak le a gépmadarak.

 

Órák óta keresem

a stewardessek kegyeit,

Egyikük sem ad üdítőt

Száradok hát tovább itt.

 

Hőgutától tompa fejjel

Kristályvizet vedelek.

Hatodik órámat nyögöm,

hűsölnék már egy keveset.

 

De mi van hogyha itt a tél

mely évről-évre visszatér?

Káromkodás nem segít,

A tea sem melegít.

 

Hideg nappal, hideg éjjel,

mínuszfokok, hideg széllel

Lábam lefagy, szinte serceg,

Most jól vagy? Márvány herceg!

 

Percek múlnak, órák telnek

Napok jönnek, hetek mennek.

Hideg téli napokon

szétfagyok a betonon.

 

Hideg tél és meleg nyár

egy sem jobb a másiknál.

Délután és délelőtt

fene vinné mindkettőt!

 

Laktanyában van pihenőm

Ugye milyen furcsaság?

Kötelék és politika

mindahány marhaság.

 

Bevallom főtörzs elvtárs

Estefelé, mikor mindkét lábam hasogat

Meg sem lepődök igazán

Hisz értem már a dolgokat.

 

Bevallom főtörzs elvtárs

A hülyeségért az anyjába elküldeném

De hallgatnom most okosabb

Hisz csak egy kampós vagyok én.

 

Bevallom főtörzs elvtárs

E világban mindenkinek jut szerep

Maga azt, én ezt kaptam

És összeláncolt bennünket a FEP.

 

Ajánlás: Mélyen tisztelt főtörzs elvtárs

Ha meghallgatta énekem

Hogy egyszer sem köptem szembe

Bocsássa ezt meg nekem!

(Gyebnár Gábor verse)

 

Centi_30.jpg117

 






1988. január 23. szombat


Ma tettek csak éjszakás szolgálatba. Ferihegy 2-re kerültem.
Kegyetlen hideg van nappal is, Láng Józsi összetöppedve várja, hogy leváltsam, mondja, hogy járt erre a sárga SAAB, a sofőr mondta, hogy nappal mínusz 14 fok van, készüljek fel, mert nemsokára még alacsonyabbra süllyed a hőmérséklet.

És igaza lett, joggal féltem az éjszakától, mert az minden előzetes konzultáció nélkül megtámadott. Én menekültem, ahogy csak bírtam.
De a hideg jött, korbácsolt, marta a testem.
Járkáltam fel-alá, mert a legmelegebb helyet kerestem.
Egy csupasz betonplaccon ezt nem könnyű megtalálni.
A többségi vélemény a kampósoknál, vagyis a második századnál, hogy ilyen nem is létezik.
Én hiszem, hogy létezik.

Mivel nyáron itt van a legmelegebb pont. Itt a két reptéren. Ez a föld legmelegebb pontja. Nyilván télre is maradhat egy négyzetméter vagy fél. De nincs meg, mert nehéz a teljes betont átpásztázni. Az ember a lámpaoszlopok, lépcsők közelében reméli, én például sokkal hosszabb ideig kerestem mellettük, jóval az után is, mikor már nyilvánvaló kellett volna legyen, hogy nem nyújtanak védelmet a hideg ellen.

Amikor épp érkezik egy, vagy készítenek fel gépet, akkor lehet a kiérkező gépek mellől foszlányokat elcsípni.
A kerozinos kamion, a cateringes autó, a csomaghordó kis traktor motorjainak hulladékhőjében turkálni. Amikor járó motorral várakoznak, elől, a hűtőrácsnál szökik néha, oda lehet állni elé, gyűjtögetni a kabátra, amíg a hűtő ventilátor be nem indul.
tűz.jpgLehet vadászni egy kis meleget a nyerges vontatók és a vontatmány találkozása mellett közvetlen, és jó reflexekkel, erős sprinttel a sofőrök ki-beszállásakor a fülkehő gyorsan elhaló pamacsait összekapkodni.
De végszükség esetén, tehát mindig, sokat segít a plusz egy század hőfok emelkedés illúzióját keltő kipufogógáz is egy távolodó autó mögött.

Ezekkel jó, ezekkel viselhetőbb az a kíméletlen fagy, ami csipkedi minden tagom, és ami mondjuk például az orrom, az ujjaim és a lábam egyenesen marcangolja. Talán ez a lopott meleg nem is melegít, mert csak a kabátot éri, de legalább kicsit visszafogja a furkász fagy fúróját, nem kell éreznem, hogy több ponton támad, a külső rétegen és a belső anyag jó részén már túljutott és csak idő kérdése és behatol.
De az idő nem nekem dolgozik.
Ezért ha nincs gép, mániákusan igyekszem centiről centire bejárni a betont, hogy meglegyen a legmelegebb hely, ha meg gépek mozognak, szaladok melléjük csenegetni, elnyúlt arccal, transzban azt az élményt, hogy a testem néhány százaléka kicsúszott a zsibbasztó hideg markából.

Ami szinte igazi megváltás az a HOUCHIN.
Ez az a nagy teljesítményű aggregátor, amellyel a gépek akkumulátorait töltik. Ember magas gurulós fémdoboz, és valami rejtélyes ok miatt nincs szigorúan vett kipufogója, hanem a kipufogógázt belül kiengedik egy nagyobb térbe valamelyik oldalon, és egy nagy rácson keresztül szivárog a felszínre. Közvetlen elé kell állni, és akkor a hátat, vagy a teljes mellkast bemelegíti. Eszméletlenül büdös, az ember érzi, hogy káros is, de olyan finoman, simogatóan melenget, hogy olyan érzés, mintha ő szeretne egyedül ezen a világon.
houchin.gif
Csak be kell harapni a gallért vagy az usanka fülét és szájon át venni a levegőt. Akkor érdemes új szövetterületet bekapni, ha az ember háttal áll, és már a régibe annyi nyál folyt, hogy a szájtól pár centire belefagy a kabátba. Forogni is érdemes előtte, mint a sütőben, az is jó. A hátránya az, hogy a ruha kegyetlen büdös dízelolaj szagú lesz, már-már olyan a körletben aludni, mintha autó szerelő műhelyben lennénk.

Ma elég sokáig működtek ezek, két órát sikerült mellettük tölteni.
És ma felfedeztem egy belevésett írást.
Azt hittem az enyém, én írtam be karácsonykor, de hosszabb volt, meg közben eszembe jutott, hogy egyszer még nyáron, egy lépcsőben láttam azt bekarcolva, hogy "Terdik a gyalog". Azóta se tudom ki volt az a Terdik, de a neve alapján olyannak képzeltem, mint Butykó Horit, tehát akkor a gyalog az az jelenti, hogy paraszt lehetett.

De ez egy hosszú vers.
És meg van komponálva.
Gondolkodott, aki írta.
És ez nagy szó.
Nem azért, mert ne tudna majdnem bármelyik társam gondolkodni, hanem mert a reptér sík betonja a lényegével, a látványával leszoktat erről mindenkit.
Ha én gondolkodnék, akkor nem szaladgálnék melegért. Ezt csak ész nélkül lehet, mániákusan, megrögzöttként.

És így is telik az idő.
Sőt mi több, jobban.
Talán ezért lehet az ostoba embert megvezetni.
Tele kell tenni a fejét egyszerű utasításokkal, érthető primitív automatizmusokra építve, és az emberünk azt hiszi, hitet kapott, dolga lett, tehát gyorsabban megy az idő, nem kell figyelni arra, hogy amúgy szar. Kussolni kell a Párt miatt, bár hangosan éltetni elvárás. Nem élünk túl jól, ha nem tudunk állami vagyont lopkodni, és aki közelebb van a Párthoz, az többet tud. De az is éljenez, akinek csak az ígéret jut, hogy amikor megvívtuk a harcunkat az imperialistákkal, akkor mindenki egyenlő lesz. Az ilyen elhiszi, hogy ez a harc lesz a végső, és simán lehet szájon át fasszal tölteni, mert ugyanazt fogja visszaböfögni, emésztetlenül, amit a szájába adtak.
Nekem is ez segít.

Szopat a határőrség, de ha nem gondolkodom jobb, akkor a hülyeség is jelszó lehet, "keressük a nyílt betonplacc legmelegebb pontját".
De, hát nincs neki!
Nem baj, én hiszem, hogy van.

A Houchin előtt meg, mint egy kiterített medvebőr, tátott szájjal terülök el, és nem több bennem a gondolat, mint egy valódiban.

De itt valaki gondolkodott. És bele karcolta az eredményt a gép oldalába.

Egész jó vers.
Legközelebb hozok papírt, tollat, felírom.