9

 

 

 

AZ ELSŐ NAP, AMI EGYJEGYŰ! TÖBB, MINT EGY ÉVIG VOLT HÁROMJEGYŰ, 440 NAPIG, AZTÁN 90 NAPON ÁT VOLT KÉTJEGYŰ, ÉS MOST MÁR CSAK 9 NAP.

531 TELJES NAPOT LESZOLGÁLTAM.

 

 

1988. május 10.kedd

Ma megint nagy szaladgálás volt a reptéren, úgy néz ki, egy PAN AM JUMBO érkezik. Tegnap délelőttös szolgálatban voltam Ferihegy 2-n, ma délután Ferihegy 1-en.
Elhatároztam, hogy a lehető legtöbb verset összegyűjtöm, ki tudja, hányszor jövök még a reptérre, el kell vinnem mindet, amit csak lehet. Tegnap is ezt csináltam és ma is.Ez a nagy szaladgálás ma pont kapóra jött, úgy éreztem, mivel mindenki nagy erőkkel végzi a dolgát, én sem leszek feltűnő, ha határozottan körbejárom a repteret és minden lépcsőt, minden kiszögellést megnézek, minden érdekeset gondosan feljegyezve. Így is tettem.

Közben valóban megérkezett a JUMBO  és én mentem is az utolsókat ciházni. Kaptam szendvicset, fánkot és Coca Colát dobozban. Sőt, kettőt kaptam, egy 3.3 deciset, meg egy 1.25-öset. Ez utóbbi annyira lehetetlenül apró, hogy olyan, mintha Liliputból hozták volna.
Hazaviszem, ez rohadt jó ereklye.
Szerintem a többi körletbeli srác is irigyelni fogja.

 

 

 

Mára igen szép gyűjteményem lett versekből. A mai szerzeményeim:

 

 

Olyan vagyok, mint egy állat,

Én vagyok a belszolgálat!

(ism.)

 

Ó, Feppem, te vagy a heppem.

(Demény László)

 

Kutügyre érve rezzen csontja,

testét csípi minden bolha,

beszédet mond márványarc,

Gitti képén semmi karc.

Cseréli a liberót, átázott már

mindenhol,

Telik a nap, örül a szíve, a gatya még

nincsen tele.

Teát hozza percenként,

Cihát keres mindenhol.

(ism.)

 

300 évig éltem – egy patkány bőrében, és jó volt!

(ism.)

 

Ki pici geci sas,

ha sokáig vered a szárnyadat.

Kitekerem a nyakadat

Olyan kopaszok vagytok, mint egy veréb,

Februárba elver titeket a jég.

(Kiss Zoli)

 

Vazelin sikollyal üvöltöm,

A bíborszínű betonéjszakában,

hogy elkapott a végbélszerelem.

(ism.)

 

 

Megkapom a fenyítésem,

Átugrom a kerítésen.

(ism.)

 

14 hónapom elszelelt, iszapos rája lettem!

(ism.)

 

Kilós apánk Pol „Há” lett,

Századunk most porrá lett.

Ő intézi ügyeinket,

Átveri a HÖR-jeinket.

(Rach Anti)

 

Vannak napok

Mikor sohasem tudhatod

Fenyítést kapsz-e vagy csillagot.

(B.K.Zs.)

 

 

 

Nyalista vers

Őrült sikoly hallik a betonon végig…

A kampós rohangált kisgéptől-nagygépig.

Kinn van már úgy kb. 6 órája,

Mivel nem ivott kávét, ütött az órája.

Bent a kut.ügyön válogatott alom

Néhány sörösdoboz és egy megkezdett malom.

A kutügy türelmetlen, nézi az óráját,

Üti a stornót, várja a Lufthansát.

Hat óra tíz perc, a Lufthansa leszáll,

Mátyás öt perc múlva biciklire száll.

Tekeri-tekeri az elkopott pedált,

S undorodva nézi, kint hagyott váltását.

Néhány perc múlva, már visszafelé megy,

Szívében öröm, kezében cihahegy.

A kutügy világít, az ajtó nyitva,

Ki más állna ott, mint a Kiss Attila.

Jobb kezében termosz, bal kezében apró,

Már több kávét megivott, mint egy egész eszpresszó.

Mátyás lassan beér, a kutügy örül.

A váltáskönyvbe ezután csak készenlét kerül.

Itt így megy a váltás, becsület és nyali,

És a kutügy nem lehet más, mint a Szekeres Pali.

(Guttyán Tibor)

 

Frissesség pillanatai ezek,

Délelőtt szolgálatba megyek!

 

Mit vétettem, nem tudom,

Határőr lettem egy hajnalon.

Iszom hát, s már nem vagyok tisztes.

(B. Kozma Zsolt)

 

Ne vedd úgy a szívedre,

Semmi nem tarthat örökre.

Vigyázz hát a fejedre,

Ne lődd széjjel dühödbe!

 

Kampós

Én, mint kampós, állok. Várok.

Nem hallok szót, felnőtt beszélgetést.

Nem látok fát, bokrot, növényt, se állatot;

                                      Mint magam.

Az oszlop néma tanújeleként áll annak,

hogy itt ki és mennyit állhatott;

                                      Mint magam.

Nem látom a napot! Fénye nem jut el ide…

                                      Mint magam.

Átkozott egy hely! Betonrengeteg!

Már nem vagyok, csak nézek réveteg!

Álmaim a szürke beton.

Gondolatom szürke beton.

A tudatom szürke beton.

Nem vagyok semmi, semmi emberi,

Földi teremtményt nem!

Isten így csak a kampóst bünteti.

                                      Ha van…

Óriási tér, az idő végtelen,

Nem fogja föl gyarló értelem.

Élet, szín, vidámság, nem ismert fogalom,

Megül a por a fakó tárgyakon.

Örökké talán nem!

Másfél évig szürke az életem.

                                      Mint kampós.

 

 

Most mindenki magába száll,

Mert a FEP-en a halál kaszál!

(B. Kozma Zsolt)

 

…Videó Rio de Janeiro …

(Guttyán főtörzsőrmester)

 

A talpamon hordom az összes arcomat,

Minden lépésnél egy a betonon marad!

(D.T.)

 

Ég a nap melegtől kopár szik sarja,

Öreg határőrünk ezt le sem szarja.

Kumozik a lelkem, mi mást tehetne,

Nem bírja ki másképp, de nem is lehetne.

 

Fiatalon persze, keze-lába remeg,

Ha nem figyel oda, meglátja a löket.

Előfordul sajnos, nem is egyszer, százszor,

Megbukik a balga, kampózhat ő bárhol.

 

Nem magyarázhat, senkit nem érdekel,

Bunkó hivatásost, meggyőzni érvekkel?!

Lehetetlen biz’a, nem tudta még senki,

Mindig igaza van, bármit mondasz neki.

 

Sajnálkozva mondja: vétkezett elvtársam!

Kötelességemnek tartom, hogy önt lerántsam.

Szabadnapja bánja, meg ő is a kampós!

Ha van biciklije, a pedálba tapos!

 

Dicséretet hajszol, de ez nem az ő világa,

Megbuktatják sajnos, megint nemsokára.

Pitiáner dolog, szóra sem érdemes,

De gondot csinálnak belőle az az érdekes.

 

 

Gázóra, Gázóra…

Ráesett a csávóra!

(B. Kozma Zsolt)

 

Centrifugális agyretorzió,

Radioaktív tumor,

Lüktető betonaorta

és fekete lyukba zuhanó szabadságtudat.

(Varga Gábor)

 

Kialakult bennem az egészséges undor az emberi lények iránt.

(ism.)

 

Nem is egyszer, már többször voltam,

erre kint a betonon,

és úgy érzem, hogy egyre jobban,

tele van a hólyagom.

(ism.)

 

150 nap Mágus a legjobb korosztály,

150 nap múlva leszerelek és ti itt maradtok örökre.

 

Nemsokára eljön már az augusztusi hónap.

Felvesszük a civil ruhát, nem csak mutatóba.

184 és leszerelünk, de régóta várjuk,

Itt hagyjuk a FEP-et, ahol mi szolgáltunk.

(Bill Vallace)

 

Álmában mint a Holt.

Holtában álmodott.

(Ricsi)

 

Egyszer minden rossznak vége van és semmi nem tarthat örökre, de sokáig igen.

„Kiss” kívánság, Gitti apánk, Ne légy gyáva,

a jó Isten b… szájba.

 

 

Buék a betonon!

Tavaly tavasszal kezdtem és 40 nap múlva befejezem a kampózást!

Novembertől mindenki megszopta, a mágusoké a jövő!

Minden ember vágyik a szép és könnyű túlvilági életre, még az is aki nem hisz benne.

Nincs olyan ember, akire váratlanul tör a halál!

 

Mágusvers:

Centim-centim mondd meg gyorsan

ki szerel le most májusban?

Mamut, berben mind itt marad,

Öreg Mágus hazaszalad!

 

Tanmese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ágról szakadt kampós, akinek egy fikarcnyi melege sem volt. Szegény árva elhatározta, hogy csinál egy kis meleget (rágyújtott egy cigarettára). Bárcsak ne tette volna, mert rögtön észrevette a gonosz mostohája a kutatóügyeletes, aki amúgy is nem egy épületes látvány, és ez alkalommal sem volt könyörületes. Szörnyű átkok közepette kihallgatásra rendelte ezt a szánalmas kis teremtményt, aki azóta már leszokott a dohányzásról és ha „fázik tornázik”. Ezt a jó példát kövessétek hát ti is ifjú kampósok, mert titeket is utolér a sors meleg, de annál szűkösebb keze!

(a valószínűség számítások szerint B. Kozma Zsolt a szerző)

 

Én vagyok az öreg rája

Ötvenkettő van még hátra!

(Lichi Feri)

261

 

 

 

 

Szeptember 1 Kedd

Délelőtt Ferihegy 1-en voltam a Böszménél. Böszménél jó lenni, mert tudja mit jelent öregedő katonának lenni, s aszerint osztja be a váltást. Ma csak három órára küldött ki, ráadásul egy PAN AM géphez. Sajnos az álomszép légi utaskísérőm nem láttam, sőt eddig csak egyszer jelent meg nekem, de legalább szereztem eredeti, amerikai Coca-Cola-t. Mennyire más az íze, mint az itthoninak.
Döbbenetes.
Az ember azt hiszi, hogy nálunk legalább a kólában benne van a nyugat, de nem, abban is csak a szocializmus negédes, szirupos győzelme érződik.

Az amerikai csípősen szénsavas, és kevésbé édes, de percekig benn marad a szájban az íze. Nem úgy, mint itthoni, ami kinyitáskor felhabzik, kinyomja a lé nagyrészét és már el is illant a szénsav, és visszamarad a cukor, amin kiérezni, hogy nemrég még kristálycukor volt. A Pepsi is más ízű, gyakorlatilag minden más, mint itthon, vagy mint amilyennek képzeltem. Mindenünkön érződik, hogy olcsó, hogy silány. Néha nézem az utasok csomagjaira helyezett névtáblákat.
Annyira míves némelyik, látszik, hogy foglalkoztak a formájával. Arra, amire gyártják elég lenne egy egyszerű műanyag lap. Ahogy nálunk lenne. De némelyik színes, díszes, ötletes. És majdnem annyi féle, ahány bőrönd. Van elegáns, drága, fémbetétes, sportos, vicces kerek, téglalap, szív alakú, kicsi meg nagy, sima meg érdes.
És mindegyik más gyártó. Nálunk összesen nincs annyi gyár, amennyi külföldön csak névtáblákat készít. Remélem lesz majd olyan gyár Magyarországon, amelyik bármit gyárt is, ebben a minőségben, változatosságban teszi.

Délután hivatott a Szadó őrnagy. Kronológikus sorrendben vesszük végig a dolgokat. Hol voltam, mikor keresett az állatorvos, hogy lehet, hogy szolgálatban nem találtak meg? Vakációzom-e, hogy gatyára vetkőzve parádézom a kutyakonyhán és hogy lehet az, hogy személyi sérüléssel jár egy kutya beoltása a szolgálatom alatt, hogy lehet egyáltalán rám bízni bármit?
Nem éreztem, hogy ezek valódi kérdések lennének, csak a legelsőre válaszoltam, a többit mintha nem is hallottam volna, az őrnagy mintha meg a válaszom nem hallotta volna, darálta, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jó helyen vagyok a kutyások közt.

Majd még meglátja mi lesz.

Jól van, lásd meg. Annyiszor hallottam már ezt, lassan immunis leszek rá. Ő is lassan megunja, hogy látszik rajtam, hogy unom, le is léptet.

– Dvorszky, maga javíthatatlan.

Persze. Csakhogy nem érzem, hogy el lennék romolva.