279

Augusztus 14 Péntek

Ötre vissza kellett jönnöm, ma sikerült is, nem késtem. A buszon a laktanya felé összetalálkoztam Robival meg Medvével. Én már fenn ültem mikor ők felszálltak. Medve jött előbb, köszöntünk egymásnak, de aztán megláttam Robi alakját és ettől olyan lettem, mintha kővé váltam volna. Neki nem köszöntem, minden mimika eltűnt az arcomról, én egy megvető tekintettel konstatáltam a megjelenését, amit ő egy kaján, gonosz pillantással reagált le. Néhány sorral előrébb ültek, hangosan röhörésztek, néha hátra is pillantottak.
Úgy éreztem rajtam röhögnek időnként. Fortyogott bennem a düh, de nem mutattam, csak amikor szálltunk le. Robin láttam, hogy épp valamit mondani készül nekem, felemeltem a mutatóujjamat és úgy néztem rá, értse, a torkának ugrom, ha megteszi. Így csak Medve fülébe súgott valamit, felnyihogtak, Medve is rám pillantott, és még szélesebb vigyor ömlött az arcára.
Ölni tudtam volna.
Megvártam, míg beérnek a laktanya kapuján, aztán indultam én is a megállóból. Igazából nem tudom, mit sugdosott Robi, min nevetgéltek és nem is kellene, hogy érdekeljen, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Benn a körletben is morózus maradtam, látta mindenki, hogy jobb, ha nem szól hozzám.

Este a vacsoránál láttam, hogy Robi már a sor végén kiszúrt.  A tálalónál állt Medve is, meg még néhány Berben, jókedvűen hahotáztak. Ismerem őket már, tudom,  hogy humorérzéke egyiknek sincs, nevetésre csakis a káröröm és a gúny sarkallja őket. Most még nem velem foglalkoztak, de látom, hogy Robi szemmel tart, ahogy araszolok a többiek közt a pult felé. Szerencsére az öregek leültek egy asztalhoz mire odaértem, de Robinak nagyon emelkedett a hangulata, elemében van a saját közegében, most erősnek érzi magát.
Nagyon régen nem torzsalkodtunk, eddig mindig kerültük mindketten a konfliktusokat, de ebbe az állóvízbe esett bele a mai napi találkozás és felkavarta egészen. Vigyorgott a képembe és egy olyan tányért tol elém, ami már ott állt a pulton korábban. Lehet, hogy rendes étel, hogy nem csinált vele semmit, de mivel nem láttam, amikor kiporciózta, nem fogadtam el.
Tologattuk egymás felé, hogy ezt én nem eszem meg, adj másikat, nem adok, ugyanaz az étel, mi van köcsög nem bízol bennem, meg ilyenek. Megelégeltem. Láttam, hogy nem ad másikat, és hogy most nagyon elemében van, a többi öreg meg adta alá a lovat. Pont ezeket a helyzeteket kerültük mindketten azzal, hogy amikor osztotta az ételt figyeltem a kezét, ő meg megvárta, míg láthatom mit csinál, csak így adott kaját.
Ez eddig működött. És most sem akartam olyan kaját megenni amiről nem tudom, hogy  került a tányérba. Kezdett elfajulni a vita, és egyszer csak elborult az agyam. A húsfeltétes borsó főzeléket Robi felé fröccsentettem a tányérból, ő meglehetősen jó reflexszel ugrott félre, mellette a falon csattant az étel nagy része. Egy kevés a kötényére is ráfröccsent.
Arra, hogy etess a jó kurva anyáddal moslékot, azzal válaszolt, hogy a kurva anyádat rohadék, ezt nagyon megszoptad. Ez az ő olvasatában azt jelentette, hogy szalad majd árulkodni.

Még jobban bedühödtem és a még kezemben lévő, de már üres tányért a konyhai mosogató falához vágtam. Erre senki nem számított, mert az öregek kórusa is elhalkult, Robi meghökkenve állt. Még annyit mondtam, hogy rohadjon benn a zsírszagú moslékos vályú mellett örökre, és a feje lesz a következő, ami így szétcsattan, mint a tányér, hátat fordítottam, még az elképedt Berbenek felé biccentettem egyet, hogy mi van gecik, mit bámultok, és a benn lévő 50-60 katona rám tapadt tekintetét magammal húzva viharzottam ki a konyháról.

Éjszakára Ferihegy 2-re vittek, mardosott az éhség, de ez az érzés paradox módon táplálónak bizonyult, megnőtt az a nagyon régen elfelejtett gondolat, hogy Robit megverem. Egészen addig dédelgettem, fejlesztgettem a gondolatot, egész komoly részletekig kidolgozva, párbeszédek szövegét csiszolgatva, míg nem sikerült a Párizsból érkező MALÉV gépről szendvicset szereznem. Miután megettem, lassan kikopott belőlem a gyűlölet, a részletgazdag verés képei elmosódtak és megszűntek.

Beigazolódott az a mondás, hogy tele hassal nem lehet forradalmat csinálni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.