142

December 29. Kedd

Visszaköltöztem a 2-es körletbe.
Az ágyamon heverésztem, hevesen töltve a szabadnapom, mikor jött az alegység ügyeletes, hogy Zádori hívat. Mentem is, úgy ahogy voltam, melegítőben, papucsban.
Kicsit meg is hökkent, de aztán elmondta, hogy megvitatták a kérésem Szadó őrnaggyal és engedélyezik, hogy visszaköltözzem.
Nem kellett kétszer mondani.

Kicsit átszervezték a szobákat, remélem miattam, legalább dolgoztak egy kicsit. Betettek a körletbe egy, az útlevélkezelőktől nemrég a kampósokhoz került srácot.
Nem nagyon ismertem előtte. Magas kerek arcú, szemüveges srác.

Valahogy ahogy néz, már attól is röhögni kezd az ember, de ha meg is szólal mellé, azt tényleg nem lehet kibírni.

Mindenből intelligens, szofisztikált viccet csinál, és minden történésre tizedmásodperc alatt reagál.

Alex, valami balhé miatt bukott le az első századtól hozzánk, ebből jól látszott, hogy a tisztek valóban büntetőszázadnak néznek minket. Arra a kérdésre, hogy mi történt, nem nagyon válaszolt, legyintve jegyezte csak meg, hogy összekülönbözött az első század tisztjeivel. Ez az információ azonnal mély együttérzést és szimpátiát váltott ki bennem. Majd gondolom később elmondja, hogy mi is volt vele konkrétan, ha már nem lesz dühös, amikor az egész az eszébe jut.

Alexnak valószínűleg nem kell nagy szívásokra számítania, hiába lett kopasz kampós, mert valójában öreg, ő is a korosztályom, és jó fej.

Ez elég jó kombináció, hogy viszonylag nyugodtan teljen neki is ez a maradék pár hónap.