Centi_30.jpg457

 

 

 

 

Február 17. Kedd

 

Hivatott a Fattyas őrnagy, valami nagy fejes a laktanyában és megegyeztünk, hogy három hónapig szakács maradok. Illetve leszögezte, hogy most nincs más lehetőségem. Ebben állapodtunk meg. Addigra megpróbálnak igényelni másvalakit. De most itt, mint szakácsra van szüksége rám, én váltok egy leszerelőt.

Hurrá.

szakács5.png

Ami jó ebben az egészben, hogy a laktanya és a körletek amúgy elég civilizáltak. Minden relatíve új; nyolc, legfeljebb tíz fősek a szobák, az ágyak fából készültek, a matracok kemények és nincsenek kihasasodva, egyenesek és kényelmesek. Ágyazni sem kell, mert minden emeletes ágy alatt van két ágyneműtartó, de az érzéseim szerint nem a mi kényelmünk a fontos, bár van ilyen szándék is ebben, hanem ezzel időt lehet nyerni másra - takarításra, szolgálatra.

Azt hallottam, hogy ahol nagy a nyomás a határőrökre, ott azért igyekeznek emberi feltételeket teremteni, elvégre a sorállomány nagy része naponta felfegyverkezik éles lőszerrel és fegyveres szolgálatba megy. Az évek alatt néhány eltusolt, de komolyabb "baleset" után kezdték el konszolidálni a viszonyokat. És a ferihegyi FEP kiemelt fontosságú határőrizeti pont volt, ahol például a sorállományú útlevélkezelők naponta külföldiek százaival találkoztak, muszáj kiegyensúlyozottnak lenni.

Én most nem vagyok az. Konyhán leszek májusig. Ne már.

7 komment

Címkék: hónap