Centi_30.jpg345

 

 

 

Június 9. Kedd

Éjszaka volt az első éles szolgálatom egyedül, kutyával. Mivel szerettem volna minél több szabadságot adni neki, ezért Ködit vittem ki magammal.

Hát nem lesz a kedvencem az éjszakai szolgálat.
Nagyon...nagyon kifáraszt.
Tíztől kezdődik, engem egyből kiküldtek három órára. Vagyis a kiválasztott őrhelyen a reptéren járőröznöm kellett. Aztán egy órát pihentem, majd kimentem két órára, vissza a szolgálati helyre. Újabb óra pihenő és végül még egy óra a betonon az úgynevezett gépállóhelyen, a reggeli indulásra váró gépek parkolóhelye mögött. Ferihegy 2-n voltam.

A kutatóügyelet az ultramodern épület legszélén, a keleti oldalán helyezkedett el. A bejárati ajtó egy folyosóra nyílt, amely egyenesen az épület belseje felé hatolt, és a tisztítószer raktár, a takarítók pihenői és a WC ágazott le belőle. A bejárathoz legközelebb eső helység volt a kutatóügyelet. Három helységből álló együttes volt, parancsnoki szoba, legénységi pihenő és egy egyszerű teakonyha.
A legénységi pihenő csak az ücsörgésre lett felkészítve, székek voltak benn, aludni csak a linóleumon lehet, de amúgy ez nem szabályos, elvileg nem lenne szabad. Azonban most kipróbáltam. Szinte lehetetlen anélkül bírni. Éjjel egy órakor berendeltek pihenőre és a következő órában hajnal kettőig alvás nélkül kellene kibírni. Le vannak kapcsolva a villanyok, csak a kutató ügyeletes tiszt szobájában ég egy asztali lámpa, ilyenkor mindenkinek zavarja a szemét a fény, a széken ülve, lehetetlen nem elbóbiskolni. De ott aludni is lehetetlen, ezért az ember lekucorodik a linóleumra és az ébresztőig szendereg. Az tíz perccel a váltás előtt érkezik, mint derült égből a villámcsapás, az ember azt se tudja, hol van, úgy érzi nincs egy perce, hogy letette a fejét.

Csengett a fülem sokáig, olyan durván téptem ki magam az álomból. Mintha fejbe vágtak volna, úgy botladoztam ki Ködivel kettőtől négyig járőrözni. Szabadságot akartam neki adni, ehelyett türelmesen igazodik az imbolygó tyúklépéseimhez. Néha felnézett rám, hogy jól vagyok-e, de egy mosollyal sem tudtam viszonozni.

Mikor visszarendeltek újra, a fegyverem már csukott szemmel teszem be a fegyverszekrénybe, és rögtön utána összegömbölyödöm a padlón. 4:50-ig alhatom. 36 perc. Utána nincs idő hosszan ébredezni, nyújtózkodni, az ügyeletes megrugdossa a bakancs talpát jelezvén, hogy idő van, az ember ijedten kapja ki a fejét az álmából és pislog bele a valóságba, de ez csak a kezdő lendület, a kéz már tolja fel a felsőtestet, aztán a harmadik pislogás után már a hátán a fegyver, oldalán a rádió és kötözgeti kinn a pórázt a kerítés mellett.
Még egy óra hatig.
A reggel mindig öttől hétig a leghidegebb, amikor még nem süt nap, de már világos van. Akkor valahogy borzalmasan lehűl a levegő, vagy magas lesz a páratartalom, de ilyenkor nagyon lehet fázni. Álmosan meg végképp úgy vacog az ember, mint egy varrógép. Ködi előbb vette észre a váltást, én az ő testtartásából jövök rá. Olyan feszülten állt be a beton fele, hogy muszáj volt megnéznem mit figyel. És hát a váltást. Ködin nem segítettem ma egyáltalán, de legalább megvolt az első önálló kutyás szolgálatom. Igazából az egészben egyetlen dologtól féltem. A szolgálati helyekre IFÁ-val visznek minket ki. Az IFA platója majdnem mellmagasságban kezdődik, mert ez az összkerék meghajtású IFA, magasabb építésű, ballonosabb gumikkal.

milstory.blogrepublik.eu_2011_11_23_320_hatarzaras.jpg(kép forrása: milstory.blogrepublik.eu/2011/11/23/320_hatarzaras/)

Ide kell felemelni és innen kell levenni is a kutyát. A gerincét védi ez a szabály, de nehezek az állatok és az egész műveletet valahogy méltatlannak érzem hozzájuk. Félelmet nem ismerő élő fegyver és ölbe teszik a kocsira. De végül jól sikerül, nem ejtem el, nem ellenkezett. A melle alá és a feneke alá kell nyúlnom. De Ködinek láthatóan nem derogált mindez, sőt amikor szolgálat után leemeltem a platóról, úgy állt oda a széléhez, mintha hordszékbe emelném, felszegett állal, büszkén.

A szolgálat és a hozzá tartozó felszerelés, lőszer, rádió leadása után elindul velünk az IFA a kutyakonyhára, ahol visszaviszem Ködit a kennelbe, majd megyünk tovább a laktanyába. Ott először felsorakozunk a csüti előtt, majd ha ő elengedett, leadjuk a fegyvert, lecuccolunk és gyorsan megreggelizünk. Mire mindezzel készen vagyunk, 7 óra van. Ekkor fekszünk le.

Másoknak ez az ébresztő, így a körletben ugyanúgy zajlik az élet, mint máskor, a pihenőidősök beszélgetnek, takarítanak, járkálnak ki-be. A folyosóról behallatszik az ügyeletes kiabálása, vagyis nem a legideálisabb így pihenni.

Röviden és konkrétan szar.

Kettőkor ébresztettek, részt vettem a köteléken, ahol megtudtam a következő szolgálatom kezdetét. Éjszakára megyek Ferihegy 1-re kampósnak vagyis kutya nélkül.



Centi_30.jpg353

 

 

 

Június 1. Hétfő

Megint Tibivel voltunk ma délelőttös szolgálatban újra, öt órát álltunk kinn Ferihegy 2-n. Ez elég soknak mondható, bár észrevettem, hogy a kutyásoknak nem kell kétszer mondani, hogy induljanak kifelé, amennyiben jó idő van. Benn azért a kutatóügyeleten a pihenés nem felhőtlen nyaralás, csak székek vannak, feküdni nem lehet, vagy ha igen, akkor a linóleumozott betonon. De ha jó idő van, a kutyás messze hátra kimehet, és itt Ferihegy 2-n még le is lehet feküdni a fűbe.

A hátsó beton messzebb van az épülettől, nem csápok szívják ki az utasokat a gépből, hanem buszok szállítják el őket. Az épületektől nem annyira látni ide. Úgy egyáltalán, nagyon szerencsés helyzet, hogy a kutatóügyeletekből nem lehet rálátni a szolgálati helyekre, nem erre nyílnak az ablakok.

A nagy betonplacc mögé kell menni kutyával. Ott kezdődik egy végeláthatatlan mező, ebben a mezőben húzódik messze valahol a felszállópálya. A beton mögötti füves rész egy kicsit lejtős, vagyis a beton felé emelkedik. Így egy idő után az itt lófráló katona nem is látszik az épületek, következésképp a kutatóügyelet felől. Sima a pázsit, meleg van, süt a nap, elfekszünk mindannyian, még Para is.

Ahogy a katonák hívják mindig azt, ha jó dolgunk van:

Tiszta háváj!!

kutyás.jpg

Centi_30.jpg435

 

 

 

Március 11. Szerda

f1f2.jpgMa Dinó, a konyhaszolgálatos sofőr elvitt magával. Egy dobozos UAZ-zal szállítja el a Ferihegy 1-en és 2-n található ún. Kutató ügyeletre a szolgálatosoknak szánt hideg élelmet és teát. A Kutató ügyelet az gyakorlatilag a helyőrség, vagyis ahonnan a reptéri szolgálatra indulnak a határőrök.

Ferihegy 2 lenyűgözött. Alig több, mint egy éve adták át,  minden vadonatúj. Modern, csupa üveg épület, csillogó márvány és mozgólépcső benne, meg rengeteg fotocellás ajtó. Az ajtókon túl, a számunkra tiltott területen, idegen országok idegen szavai idegen ajkakon, idegen divat, idegen szokások, idegen nők és férfiak.

Sosem voltam külföldön. A külföldit a lengyel piac szedett-vedett árusai jelentették, de ők akár a mi lakótelepünk lakói is lehettek volna, ugyanolyan ruhákban voltunk, mint ők, mivel tőlük vásárolta az egész kerület. Egyformák voltunk, ugyanolyan szatyrokkal és ugyanolyan vacak autókkal jelentek meg. Az enyém mellett a nevük se tűnt volna fel. Őket valahogy nem éreztem külföldinek. Idegennek meg még kevésbé. De itt ez a kavalkád minden részletében idegen.  Még négert is láttam.

f2.jpgAz összes utas ideges, az órájukat nézik folyton, én a tenyerem a hideg felületnek tapasztva földbe gyökerezett lábbal állok egy üvegfal mögött, de ők, ha a szemembe néznek sem látnak meg.

Dinóval bebarangoltuk az épületeket, majd a reptéren vitt körbe. Hatalmas terület van kiszakítva Pestből a reptér számára. Teljesen különálló világ. Minden dolgozónál kell legyen belső reptéri igazolvány, csak arra az útra fordulhatnak rá, amire jogosítja őket, mindenkit, mindent ellenőriznek az idevezényelt katonatársaim.

A belső autóknak saját rendszámuk van, a reptéren kívüli forgalomban részt sem vehetnek. Tűzbiztonsági előírásként minden autó éjszakára nyitva kell maradjon és benne kell legyen a kulcs, ha baj van azonnal mozdíthatóak legyenek. Rengeteg kiszolgáló autó áll a parkolókban, személyautók, kamionok, repülőgép-vontatók, targoncák végeláthatatlan sorban. A főbb utak jelzőfényekkel kivilágítva nyúlnak a messzeségbe. Az irányítótorony sci-fi film díszlet, lehetetlen formájú épület, két hatalmas lábon álló gömbszerű valami, szintén kivilágítva. A fel-leszálló zajos, hatalmas, de kecses gépek szintén katonás rendben felsorakozott, nyílegyenes lámpasor közt mozogtak. Káprázott a szemem, mire visszaértünk a sárga, megkopott körletbe és akkor éreztem először milyen különbség van a szocialista élet és a sokat emlegetett, vagyis szidott nyugat közt.

Mennyi szín van még a panelszürke, a dohánysárga és a katonazöld mellett!

Lenyűgözött a reptér, mintha a csillagok háborúja valamelyik űrkikötőjében lettem volna.

Egyszer majd utazni akarok repülőgéppel.

Valahova.

Nyugatra.

Idegenek közé.

 

Centi_30.jpg459

 

 

 

 

Február 15. vasárnap

A laktanya három alegységből állt.
Az egyik a törzs-szakasz. Ez a laktanya ellátását végző katonák csoportja, sofőrök, raktárosok, stb. alkotják. Ide kerültem, úgy tűnik, szakács leszek. Valamit majd ki kell találnom, valami okosat, nem fejjel nekirontani a Határőrség földi helytartóinak, ahogy eddig tettem.

A másik az 1. század, az útlevélkezelők csoportja, a hiedelem szerint különféle fejesek elkényeztetett kölkei, mind csókos, mert ez a legjobb hely a határőrségnél.

A 2. század pedig a repülőgépek mellett 8 órában őrszolgálatot teljesítők csoportja, a KAMPÓS-ok. Valóságos büntetőszázad a ferihegyi FEP-en belül, a törzsszakasz és az első század katonái féltek attól, hogy ide kerüljenek, mint a tűztől. Remekül lehetett mindannyiukat fegyelmezni az áthelyezés emlegetésével.

MegJelölt ferihegyi laktanya.jpg

A laktanyát laza drótkerítés vette körül, két épületből, a kétszintes legénységi körletből és a parancsnoki épületből állt. A piciny, alig 200 fős laktanya egy gazos területet foglalt el a két repülőtér között, közel a tűzoltásra szánt mesterséges tó mellett. Közvetlen a laktanya legénységi épületétől, illetve a mellette futó kerítéstől pár méterre zajlik a civil élet, itt halad el mellettünk a ferihegyi reptérre vezető út, de a kerítés és az út közti területre betonfalat húztak fel, látni kocsit nem lehet, a hangjuk jut be csak, de az is nagyon megszűrve, foszlányosan.

Nyírő alezredes a laktanya parancsnok és a parancsnokság tagjai, mind elkötelezettek szocialista hazánk védelmét, a katonák kényelmetlenségének növelését és a józan ész teljes mellőzését illetően.