388

Április 27. Hétfő

Ennek fele sem tréfa, megint úgy vagyok beosztva, ahogy tegnap, reggel öttől este nyolcig. Alig aludtam, szédelgek a fáradtságtól, ezért az étkeztetések közt felküldtem a századhoz a konyhamunkásokat, majd befeküdtem az öltözőbe aludni. Amikor visszaértek, ők ébresztettek, ahogy verték a zárt ajtót.

Este az egyik írnok srác részegen jött be. Benyitott a körletbe, dülöngélve betámolygott, lepakolta a cuccát és odajött hozzám, hogy mondjam meg, hol van a Nitró.
– Mit tudom én, szolgálatban, vagy otthon, nem figyelem, örülök, ha nem látom.

– Na ezt figyeljem akkor! – mondja, kigombolja a sliccét és akkurátusan ráhugyozik Nitró ágyára. Alapos nagyon, egyre nagyobb köröket rajzol, ügyelve, hogy a párna is kapjon bőven. Nekem tetszik a dolog, nem szólók, de a másik kopasz gyerek, aki még a körletben van, kapcsol, leugrik az ágyról, és megbökdösi az írnokot, hogy hagyja már abba. Aztán mind a ketten csak állnak, az írnok sápadt, kijózanodott.

– Basszus, mi legyen? – tanakodnak, de csak annyit találnak ki, kiderítik, Nitró merre lehet.

Oltári mákjuk van, mert szabadnapját tölti kinn, csak holnap délután lesz. Addig talán megszárad.