531

December 5. Péntek

Reggel jeleztem a rajparancsnokomnak, hogy nem tudom felvenni azt a kurva gumicsizmát, mert széttrancsírozta a lábam. Kiderült, hogy nem is kötelező hordani.
Ezt tegnap miért nem mondta senki?

Többet soha nem vettem fel.

A reggeli torna után gépjárműre ültünk, a homályban terjengett a hihetetlen hír.

– Egy cigánygyerek megijedt az IFA-tól! – hallottam mindenhonnan.

– Mi történt? Mi volt? – kérdezgettem.

A mellettem ülő zöld ruhás alak fogott a mesébe.

– Van itt egy kopasz cigánygyerek és a szerencsétlen nem járt még városban, ki se mozdult a falujából, nem látott ekkora autót, mint ez! – bökött a beszélgetőtársam a plató felé. – Hol élnek ezek?!

– Ja! És a család meg adott neki egy kalapba százhúszezer forintot, hogy az biztos elég másfél évre. Azt gondolták, végig nem megy majd haza.

– Ne csináld! Százhúszezer forintot?

– Mennyi a havi zsold?

– 920 forint.

Elhúztam a szám.

– Százhúszezer!

– Ja! Hihetetlen.

Aztán csönd, a lőtérig.