Centi_30.jpg227

 

 

 

 

 

Október 5. Hétfő


Valami nagyon változóban van, mert ma olyan beosztásba tettek, amibe még soha.
Nem tudok magyarázatot adni rá, mert igazából nem rossz szolgálat, tehát büntetés nem lehet.
Talán csak azt jelzi, hogy lassanként elkezdenek kivonni a reptéri kampós szolgálatból, az meg viszont a legvadabb rémálmaimat igazolja, hogy tényleg eltesznek innen, és ha csak esetleg vidékre, határszélre, ahogy régen szerettem volna, az még így is igazán komoly megkönnyebbülés lenne.
Mert a futkosó nem valami lelkesítő lehetőség.
Szóval nem tudom mi történik, de mindenesetre Tranzit-őrségbe rendeltek Ferihegy 1-re.

Abban az esetben, ha valamelyik ide érkező utast nem engedik be az országba, kiutasítják, akkor a következő hazájába tartó gépre felteszik és kitoloncolják.
Sima ügy.
De amíg itt van, őrizni kell.

A Tranzit-őrség az a szolgálat, amikor az ilyen utasra kell a Tranzitban, vigyázni, amíg a kitoloncolás meg nem történik. Ez elegáns szolgálat, mert az épületben zajlik, nem vagyok kitéve az időjárásnak, és nem kell kabátot venni, simán nyomhatja az ember gyakorlóban, pisztollyal, gumibottal.

Ez is nyolc órás szolgálat, csak itt nincs váltás, egyben telik el. Feltételezem azért, mert könnyebb, mint a betonon és mert végig ülök.
Ujjongtam, mikor végre pisztolyt utaltak ki számomra, és olyan boldogan csatoltam a derekamra, mintha valami nagy ajándék lenne.
Szeretem a pisztolyt.

Még azt is érezni véltem, hogy melegíti az oldalam. Az IFA platóján kezdett derengeni miért raktak Tranzit-őrnek. Mindenkinek a lába közt volt a fegyvere és a kezével tartotta, nekem volt egyedül a derekamra kötve, vagyis én így nem tudom elhagyni, semmi okom letenni, mint a géppisztolyt.

A kutató ügyeletes helyettese kísért be a Tranzitba. Életemben először jártam az épületnek ezen a részén. Annak idején, iszonyú régen Dinóval jártam benn, amikor elhozott magával, de arra a részre, ahol az utasok is mozognak nem léphettünk be.
Végre kiderült, hogy mi található az előtér üvegfala mögött.
A Tranzit és az Utasvárók.

Ijedten kezdtem végigpörgetni a fejemben, hogy miket szoktam ott csinálni, mert bentről tökéletesen látszik minden, nincs is az utasoknak semmi dolguk, bambulnak ki az ablakon. Minket látnak a legjobban, minden egyéb a reptéren mögöttünk fekszik. Mivel mi kintről nem látunk be, el is felejtjük, hogy átlátszó.
Ijedten próbálom felidézni, hány alkalommal túrtam például az orrom az ablak felé fordulva, következésképp szemben a repülőgépeikre váró utasokkal. Nem nagyon emlékszem ilyesmire, ettől kicsit megnyugszom.

A Tranzit egy kis, szintén üvegfalú terem, oldalán a bejárattal, a bal oldali és a szemben lévő fal mellett kényelmetlen széksor húzódott, jobbra lehet az üvegfalon át rálátni a reptérre.

Két szíriaira kellett vigyáznom.
Nem derült ki nekem soha, miért nem jöhettek be az országba. Mindketten középkorúnak tűntek, de ahogy általában az arab utasokról, róluk sem tudtam ezt pontosan megállapítani. Azt viszont igen, hogy nagyon el voltak keseredve, nem nagyon mosolyogtak, bár egy újabb kiskatona megjelenése nem is ad erre olyan komoly okot, még ha én vagyok az a kiskatona, akkor se.
Azt a parancsot kaptam, hogy igyekezzem őket a bejárattal szembeni padon tartani, a másik széksort fenn kell tartani a többi tranzit-utasnak, aki szabályosan utazik, csak várnia kell a csatlakozására. Ne hagyjam, hogy keveredjenek, akadályozzam meg, ha bármit át akarnak adni a szírek a többieknek, vagy netán nekik akarna adni valaki valamit. Ha üzenet, kaparintsam meg és jelentsem azonnal.

Ha fegyver, azt is.

Mintha ezt külön mondani kellene. Ha fegyvere lenne valamelyiknek, engem lőne le elsőnek, nyilván parancs nélkül is igyekeznék tőle megkaparintani, de hogy kerülne be ide fegyver? Meg ezek mindketten értelmes, intelligens tanárembernek néztek ki, nem látszott, hogy olyan komolyan fegyvercsörtető fajta lenne bármelyik.

Vécére csak együtt mehetnek. Ha sűrűn járnak, gyanús. Ha sokat beszélgetnek egymással, az is.
Ezt már Kis Jani mondta, akit le kellett váltanom. Egy kacsintás mellett jelezve, hogy micsoda marhaság, meg még arról tájékoztat, hogy szerencsétlenek másfél napja nem ettek, ő beszél valamennyit angolul és neki panaszkodtak. Jelentette a kutató ügyeletesnek, majd a hadműveleti tisztnek is, aki meghökkent, hogy ezek nem kapnak automatikusan?
De hát honnan kapnának? Kitől?

Mindenesetre megígérte, hogy hozat a cateringről, szóval várható valami étel, meg ital.

Egy óra múlva valóban megérkezett. Egy LRI-s lány hozta, rövid szoknyás egyenruhában, kifele menet még vidáman tisztelgett is. Csinos volt, fiatal, ahogy belépett, mindhárman nyeltünk egy nagyot. Nem tudtam eldönteni, hogy a szírek a hirtelen körbebucskázó kajaszagtól, vagy a lánytól nyeldekeltek-e, de azt tudom, hogy én nem voltam éhes.

stewardess.jpg

Centi_30.jpg285

 

 

 

 

Augusztus 8  Szombat

Megint Rövid Ugrás. A második. Ezekből a rövid ugrásokból sokat nem lehet bírni, ezért én mindig számolom, hogy hol is tartok, persze egy-egy hosszabb pihenőnél mindig újrakezdődik, de az ember nagyjából meg tudja jósolni, mikorra fog tetszhalott állapotba kerülni.

Délelőtt F1-en az egyik szünetben beszélgettünk benn többekkel és elmeséltem mit tapasztaltam tegnap a bogárral. Boda az augusztusi leszerelő a kutügy helyettes, ő állította ma össze a szolgálatot, nagyot röhögött, mondván, hogy nincs olyan hülye, aki itt a reptéren piszkálni kezdene bármilyen rovart. Ki tudja mik ezek, honnan jöttek ide, mérges-e meg ilyenek, nem jó ezeket kitapasztalni. De ha már megtörtént csinálhatnék róla skiccet, hogy mások is megtanulják, mit kell elkerülni, vagy azonnal eltaposni.

– Amúgy voltál már líbiai gép mellett?

– Hát csak egyszer régebben. – válaszolom.

– Na, akkor ma Téged teszlek oda, nézd csak meg! – nevetgélt, egyáltalán semmi jót nem sejtetve. Kérdeztem, hogy miért, mi lesz, de csak vihorászott.

frida_kahlo_ii_by_freyjaskadi-d4fnxp4.jpgAmikor szállt le a LibianAir, már kinn is találtam magam a betonon. Bekísérték elém és rettegve figyeltem az ajtót, olyan érzésem volt valami Alien ront ki onnan majd, még a fegyvert is a hónom alá húztam, hogy kéznél legyen.

De amikor egy csinos, rozsdabarna bőrű, fekete hajú, enyhén bajuszos stewardess lépett ki, megnyugodtam. Bajszos? Na és? Nem megszokott látvány az igaz, ilyet én is most látok először, de szerintem nem olyan erősek a csáprágói és gyengébb a mérge, mint a tegnapi dolognak.

Boda durván egy hét múlva leszerel, nyilván kedvtelésből ijesztget mindenkit, nem lesz itt semmi.

Kiszálltak az utasok, elvitte őket a busz az előtér felé, ekkor nyitották ki a csomagosok a raktér ajtaját. Fura volt, de nem tudatosult, hogy arabok jöttek kipakolni, mindegyiken burnusz, illetve turbán volt és a szájuk előtt kendő. De LRI-s egyenruhában dolgoztak.
Akkor helyiek.
Vagyis magyarok, nem arabok.

(F.K.)

Amikor kinyílt a raktér, megértettem mindent. Az iráni géphez hasonló mennyiségben özönlöttek ki legyek, és elkezdtek birtokba venni minket. A mi legyeinknél karcsúbb, laposabb és talán kicsit hosszabb példányok bámulatos gyorsasággal repültek, de amúgy lusta népség volt, gyors reflexekkel. A lehető legegyenesebb pályán, minden felesleges kanyartól mentesen csapódnak az ember arcára, fülébe, orrába. Az arcról, fülből el lehet hessegetni, de itt se törik magukat nagy meneküléssel, annyit tesznek, hogy a legutolsó pillanatban felröppennek és a lehető legkisebb kört leírva csattannak vissza.

Még be se fejeztem a mozdulatot, már ugyanott terpesztenek. Nem sokat mászkálnak, de valahogy olyan érdes a lábuk, hogy egyáltalán nem jó érzés. Elkapni őket viszont lehetetlen. Egyetlen módja van, hogyha bemászik az ember orrába. Azt is elég lendületesen teszi, nem lehet előle hátrahőkölni, nem védheti az ember hessegetéssel, mert kis kerülővel, de máris benn van.

légy21.jpgNem tudom meddig mászna, meg miért, de hisztérikusan húzgáltam ki, és ha már megvolt, gyűrtem össze kis csomóba. Jóval keményebb, mint a nálunk használatos piaci légy, és azt is meg kell tanulni, hogy mennyire kell összegyűrni. Mert az első néhány, amiről azt gondoltam, kinyírtam, ledobva a betonra egy darabig még kis galacsin, de aztán apró remegésekkel alakot ölt, mintha tojásból bújna ki, először a feje bukkan ki, majd néhány lába, aztán visszanyeri az alakját a teste, kiegyenesedik a szárnya, zümmögve felpörgeti a rotorokat és újra támad.
Akkor lehet biztos az ember a dolgában, ha a gyűrögetés közben minimum két darabra morzsolja.

Értem a csomagosokat, de mondjuk az egyik pilótát nem nagyon.
Hófehér egyenruhában lépdel le, bebalzsamozott hátrafésült hajára épp most tette fel a fehér alapon kék csíkkal szegélyezett tányérsapkát, barna bőrével, lassú lépteivel, divatmodellnek tűnne, ha nem lógna kifele az egyik orrlyukából egy ilyen légy, békésen, semmitől nem zavarva. A légiutas kísérők már elmentek, de szörnyű gyanúm támad, lehet, hogy nem is bajszos volt?