2014.04.24. 06:00
(516. nap) California über alles
25
1988. április 24.vasárnap
7. nap laktanyafogság
Ma szabadnapot töltök benn, semmi dolgom nincs, kicsit gyúrtam, meg aztán olvastam fenn a körletben. B. Kozma adott nemrég egy könyvet és hát nem haladok vele könnyen.
Boris Vian, Tajtékos napok.
Olyan fura világot fest, amit nehezen tudok befogadni, illetve nehéz valóságnak, nehéz mesének képzelni, valahogy a kettő közt billeg. Azt látom, hogy csakis a hangulatomon múlik, hogy hogyan hat. Van amikor nagyon szórakoztat, van amikor idegesít, de talán csak amiatt idegesít, hogy egy ilyen világ elképzeléséhez nagyobb szabadság kell, el kell rugaszkodni a konvencióktól, de a sereg nem alkalmas erre.
25 nap múlva mindent másképp látok, nyilván ezt a könyvet is.
Délutánfele bejött B. Kozma és látta, hogy épp ezt a könyvet olvasom, kérdezte is, hogy na hogy tetszik. Neki az egyik meghatározó könyv volt az életében.
– Kicsit fura nekem, hogy ananászízű fogkrémmel kell kifogni a konyhai csapban élő angolnát.
– Miért, szerinted mivel kell?
– Láttál már angolnát előjönni a csapból?
– Nem, de ez nem bizonyítja, hogy nem ananászízű fogkrémmel kell megfogni.
– Lehet, hogy azzal lehet megfogni, mert azt szereti, de hol szokott rá? Tegnap szar napja lehetett amúgy!
– Ja, igen, hallottam, hogy valaki letaposta a szart a lefolyón.
– Nem is fogott angolnát!
– Na, azt nem tudni. Viszont kiderült, hogy miért nem volt lábnyom a folyosón visszafele.
– Miért nem volt?
– Mert az egyik felmosórongyba beletörölte a lábát. Tiszta szar volt, amikor ma a kopaszok fel akarták mosni a folyosót.
– ÁÁá, rossz hallgatni, egyre kacifántosabb a történet.
– Az.
– Este megint berúgunk! Tudod, mi kellene ide a Tajtékos napokból?
– Micsoda?
– Hát a koktélzongora, nem emlékszel?
– Régen olvastam.
B. K. Zs leült, én meg felolvastam neki ezt a részt a könyvből.
"– Parancsolsz étvágygerjesztőt? – érdeklődött Colin. – A koktélzongorám elkészült, kipróbálhatod.
– Működik? – kíváncsiskodott Chick.
– Pompásan. Nehezen készültem el vele, de az eredmény minden reményemet felülmúlja. A Black and Tan Fantasy-ból kiindulva valóban fantasztikus keveréket készítettem.
– Mi a szerkezet lényege? – kérdezte Chick.
– Úgy csináltam, hogy minden hangjegynek egy szeszfajta felel meg, valamilyen likőr vagy aroma.
Az erős pedál megfelel a felvert tojásnak, a gyenge pedál pedig a jégnek. Ami a szódavizet illeti, ahhoz egy trilla kell a magas regiszteren. A mennyiség egyenesen arányos az idővel; a hatvannegyedeknek a tizenhatod egység felel meg, a negyedhangjegynek az egység, az egész hangnak a négyszeres egység. Ha lassú dallamot játszunk, működésbe lép egy regiszterrendszer, nehogy az legyen nagyobb – mert akkor túl bőséges koktélt kapnánk –, hanem a szesztartalom. És, a dallam tartamától függően, tetszés szerint lehet az egységértéket módosítani, például a századára csökkenteni, hogy olyan italt kapjunk, amely tekintetbe vesz minden összhangot az oldalsó szabályozó révén.
– Bonyolult – mondta Chick.
– Mindent elektromos kapcsolás és relé vezérel. Nem részletezem, hiszen érted. És különben is, a zongora valóban működik.
– Csodálatos! – csodálta Chick.
– Csak egy a feneség – vallotta meg Colin – , az, hogy az erős pedál taposása teszi bele a felvert tojást, úgyhogy külön kapcsolási rendszert kellett kidolgoznom, nehogy rántottarepeszek hulljanak a koktélba, ha nagyon hot dzsesszt játszunk, mert azt bizony nehéz lenyelni. Majd még barkácsolok rajta.
Most elég, ha vigyáz az ember. Ha tejszínt akarsz, akkor a mély g hangot kell leütni.
– Csinálok egy koktélt a Loveless Love-ra – ajánlotta Chick. – Irtó erős lesz!"
B. K. Zs elgondolkodott kicsit aztán a merengésből lakonikusan jegyezte meg.
– Hát nemtom, milyen koktélt lehetne játszani fél liter kevertből, egy liter cseresznyepálinkából, meg Bonbon meggyből.
– Bonbon meggy? Azt meg ki hozta?
– Nem tudom, csak valaki ma azt mondta, az is lesz.
– Ehhez valami punk zene kellene!
– Zongorán punk zene?
– Koktélzongorán. Azon mehetne simán. Mondjuk a California über alles.
– Miért pont az?
– Mert 25 és aztán nekem Amerika! Kiskopasz!
B. Kozma tettetett felháborodással válaszolt.
– A nénikéd a kopasz, 248!
– Mennyi? Nem hallom! 248? Az meg milyen szám? A szénatom felezési ideje?
– Majd meglátod öcsém!
– Nem hiszem, 25 nap múlva semmit nem látok majd abból, ami itt van, nemhogy nem látom, emlékezni se fogok! Szabad leszek, mint a madár. California über alles! Nekem Amerika lesz! Te meg még mindig a dolgozó népet szolgálod.
– A MosOitól ismered azt a számot aminek az a refrénje, hogy a "dolgozó népet szolgálom"? Ha lesz lehetőséged, hallgasd meg, Rendőrdal a címe, tanulságos.
– Nem hallgatom, túl vagyok a dolgozó népen, már csak 25 napon kell túl lennem és vége.
És igen, alig hihető, hogy már csak ennyi nap van hátra, de hogy csökkenjen amit józanul töltök, este újra berúgtunk, Burján Kozmával a Tajtékos napokról beszélgettünk, arról, hogy mivel lehet még csapba lakó angolnát fogni.
Boris Vian Tajtékos napok, előszó.
("– Ez az angolnapástétom kitűnő – szólt Chick. -Kinek az ötlete volt?
– A Nicolas-é – felelte Colin. – Mindennap megjelent a mosdójában egy angolna, mely a hideg vízvezetéken át érkezett.
– Furcsa – mondta Chick. – Hogy lehet az?
– Kidugta fejét, és kiürítette a fogkrémes tubust, mégpedig úgy, hogy megnyomta a fogával. Mivel Nicolas csakis ananászos amerikai fogkrémet használ, a hal megkívánta.
– Hogy fogta meg? – kérdezte Chick.
– Egy egész ananászt tett oda a tubus helyett. Amikor a hal lenyelte a fogkrémet, lement a torkán, és aztán visszahúzhatta a fejét, de az ananász után ez már nem ment: minél jobban húzta, fogai annál jobban belevájódtak a gyümölcsbe. Nicolas...
Colin abbahagyta.
– Szóval, Nicolas? – kérdezte Chick.
– Habozom, hogy megmondjam-e neked. Lehet, hogy elmegy tőle az étvágyad.
– Rajta! – biztatta Chick. – Már nem vagyok nagyon éhes.
– Nicolas éppen abban a pillanatban lépett be, és borotvapengével levágta a fejét. Aztán kinyitotta a csapot, és utánajött az egész angolna.
– Ennyi az egész? – mondta Chick. – Adj még egy kis pástétomot. Remélem, hogy népes angolna família lakozik a csőben.")
10 komment
Címkék: szabadnap angolna cseresznyepálinka bonbon meggy Tajtékos napok Boris Vian ananászízű fogkrém koktélzongora
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.04.24. 08:52:21
zsolt64 2014.04.24. 09:41:32
Brr... ez aztán a koktél, mert a kevert az ugye rum+császárlikőr.
Na ezzel aztán jól le lehet hányni a szaros felmosórongyot. ÷)
Tisztelt leszerelő határőr, mostanában már nem is hányunk ? Kezdünk hozzászokni a piához ? ejnye-ejnye ....
Dvorszky határőr 2014.04.24. 12:43:27
Dvorszky határőr 2014.04.24. 12:44:16
Herstal Rajmund 2014.04.24. 14:09:26
troger242 2014.04.24. 22:55:25
'80-as évek elején, amikor a CPG és a MosOI indult, sokszor egy helyen, egy nap léptek fel.Akkor még nem volt utálat a punkok és a skinheadek között.
alien 2014.04.24. 23:12:31
Dvorszky határőr 2014.04.28. 13:18:42
Dvorszky határőr 2014.04.28. 13:23:43
:)