506

Ma megint elméleti, sőt jogi alapok oktatása volt.

Jogszabályokat kell megtanulni, de ezeket tanulja meg a ..szom. Kikérdezik, de azt sem tartom lehetetlennek, hogy le kell írni ötvenszer.

Óvoda.

40/1974. (XI. 1.) MT rendelet

a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetéről

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1974. évi 17. törvényerejű rendeletének 12. §-ában kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács a következőket rendeli:

A BM Határőrség feladata és szervezete

1. § (1) A határőrség feladata az államhatár őrzése, jogellenes átlépésének megakadályozása, a határforgalom ellenőrzése és a határrend fenntartása.

(2) A határőrség országos parancsnokságra, kerületi parancsnokságokra, valamint őrsökre és forgalomellenőrző pontokra tagozódik.

d) ellenszegülés esetén testi kényszert alkalmazni.

(2) A határőr szolgálaton kívül is jogosult a határőrizet érdekében szükséges intézkedések megtételére.

21. § (1) A határőrt a határőrizet szolgálata jogszerű teljesítése során fegyverhasználati jog illeti meg.

(2) A határőr fegyverhasználatára a rendőrség fegyverhasználati jogáról szóló 1963. évi 22. törvényerejű rendelet az irányadó, a következő eltérésekkel:

a) a határőrt fegyverhasználati jog illeti meg a tiltott határátlépés, az embercsempészés és a külföldre szökés bűncselekmény elkövetőjének, illetőleg az ilyen bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személynek az elfogására;

1974. évi 17. törvényerejű rendelet

az állam- és közbiztonságról

Az államhatár őrzése

9. § (1) Biztosítani kell a Magyar Népköztársaság államhatárának sérthetetlenségét.

(2) Az államhatár őrzése során biztosítani kell, hogy érvénytelen útiokmánnyal, vagy útiokmány, illetőleg engedély nélkül ne lépjenek át a határon. Gondoskodni kell a határrend fenntartásáról, a határforgalomban résztvevő személyek, járművek és szállítmányok ellenőrzéséről.

1976. évi I. törvény

a honvédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 6/1976. (III. 31.) MT rendelettel, a 2/1976. (VI. 17.) HM rendelettel és a 4/1981. (XII. 12.) HM-EüM-PM együttes rendelettel

[Vastag betűs szöveg az 1976. évi I. törvény (a továbbiakban: Hvt.), vékony betűs szöveg a 6/1976. (III. 31.) MT rendelet (a továbbiakban R.), dőlt betűs a 2/1976. (VI. 17.) HM rendelet (a továbbiakban Vhr.) és a 4/1981. (XII. 12.) HM-EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban Er.) szövege.]

A Magyar Népköztársaság a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével sikeresen dolgozik a fejlett szocialista társadalom felépítésén. E történelmi feladat végrehajtásának alapvető feltétele a béke, amelyért hazánk a társadalmi haladásért küzdő erőkkel együttműködve - társadalmi rendszerünk lényegéből fakadó külpolitikánknak megfelelően - következetesen küzd. Ugyanakkor történelmi szükségszerűség, hogy gondoskodnunk kell országunk szuverenitásának, nemzeti függetlenségének, népünk békéjének és biztonságának, a szocializmus vívmányainak szilárd védelméről és oltalmazásáról. Ennek érdekében - a szocialista közösség tagjaként - a Varsói Szerződés szervezetében tömörült fegyvertársainkkal testvéri összefogásban tovább kell fejlesztenünk hazánk védelmi képességét, tovább kell szilárdítani szövetségi rendszerünket.

A haza fegyveres védelme elsősorban a fegyveres erők és testületek tagjainak esküvel fogadott kötelessége, amelynek teljesítésére mindenkor készen állanak. Korunkban azonban a honvédelem az államtól és az egész társadalomtól a szocialista hazafiság és internacionalizmus eszméjétől áthatott, összehangolt erőfeszítést követel meg mind békében, mind háború idején. Ezért a törvényben meg kell határozni a honvédelem egész rendszerét: a honvédelem irányítási rendjét, az állami és gazdasági szervek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek honvédelmi feladatait, valamint az állampolgárok személyes kötelezettségeit. Meg kell határozni továbbá a honvédelmi kötelezettséget teljesítő állampolgárokat megillető jogokat, fokozott állami és társadalmi megbecsülésüket.

Hvt. 1. § (1) A Magyar Népköztársaság állama védi a dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét [Alkotmány 5. § (1) bek].

(2) A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának kötelessége [Alkotmány 70. § (1) bek].

(3) Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítenek [Alkotmány 70. § (2) bek].

A honvédelem célja

Hvt. 2. § A honvédelem célja: az ország lakosságának, szerveinek, területének és gazdaságának tervszerű felkészítése, szükség esetén mozgósítása és igénybevétele a haza megvédésére.

A HADKÖTELEZETTSÉG

Általános hadkötelezettség

Hvt. 23. § A hadkötelezettség általános. Magában foglalja a katonai szolgálatra kötelezett állampolgároknak a haza fegyveres védelmére irányuló, a törvényben meghatározott személyes kötelezettségeit.

A katonai szolgálati kötelezettség

Hvt. 26. § (1) A hadköteles a katonai szolgálati kötelezettségét a Magyar Népköztársaság Alkotmányának, törvényeinek és más jogszabályainak, a katonai szabályzatoknak és utasításoknak, valamint az elöljáró parancsainak megfelelően - esküjéhez híven - köteles teljesíteni.

(2) A hadkötelezettség alapján az állampolgárok

a) sorkatonai szolgálatot és

b) tartalékos katonai szolgálatot teljesítenek.

A katonai szolgálatra behívás

Hvt. 27. § A hadköteles behívása katonai szolgálatra behívó-, illetőleg bevonulási paranccsal történik, amelynek a hadköteles késedelem nélkül köteles eleget tenni.

A sorkatonai szolgálat

Hvt. 37. § (1) A sorkatonai szolgálatot a fegyveres erőknél kell teljesíteni.

 (2) A besorozott hadköteles csak 18. évének betöltése után hívható be sorkatonai szolgálatra. Az önként jelentkezett, valamint a felsőfokú tanintézetbe felvett férfi azonban már a 17. évének betöltésétől behívható.

(3) A besorozott hadköteles annak az évnek december 31. napjáig hívható be sorkatonai szolgálatra - a (4)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel -, amelyben a 23. évét betölti (sorköteles kor).

(4) Az a hadköteles, aki szolgálathalasztásban részesült, illetőleg akinek a sorkatonai szolgálatát félbeszakították, annak az évnek december 31. napjáig hívható be sorkatonai szolgálatra vagy annak továbbfolytatására, amelyben a 28. évét betölti.

(5) Aki a sorkatonai szolgálat alól magát jogellenesen kivonta, a 40. évének betöltéséig hívható be sorkatonai szolgálatra.

(6) A besorozott évfolyamok katonai szolgálatra való behívásának időpontját a honvédelmi miniszter állapítja meg.

(7) A hadköteles sorkatonai szolgálatát a behívás esedékessége idején fennálló egészségi fogyatékosság, családfenntartói kötelezettség, tanulmányok folytatása miatt, illetőleg fontos közérdekből vagy személyi érdekből el lehet halasztani, illetőleg félbe lehet szakítani.

Hvt. 38. § (1) A sorkatonai szolgálat időtartama 18 hónap. Ezen belül az egyes fegyvernemek, szolgálati és szakágak, évfolyamok, valamint csoportok szolgálati idejét a honvédelmi miniszter állapítja meg.

(2) A sorkatonai szolgálat az állománybavétellel kezdődik, és a tartalékállományba helyezéssel ér véget.

507

December 29. Hétfő

Ma elhagytam kinn a gyakorlótéren a kanálgépem. Nagyon megszerettem, praktikus szerkezet, és tiszteletet parancsolóan öreg, 1973-as volt. A körletbe visszatérve dühödten szaladgáltam fel-alá.

– A fene vigye el! Majdnem annyi idős volt, mint én! Hogy az istenbe csúszhatott ki a zsebemből?

Szabóék sajnálkozva figyeltek. Ültek az ágyaik szélén és egy szót sem szóltak. Ekkor Komári állt elém.

– Tessék az enyém. 1968-as! Akkor születtél! – nyújtotta felém a kanálgépét.

Meghökkenve néztem rá, Misiék is felültek az ágyon.

– Te tudod, mikor születtem?

– Bevonuláskor egymás mellett álltunk, amikor a személyit kellett leadni. Akkor láttam – mondta nyugodtan.

– Ne viccelj! És te akkor megjegyezted?

Nem akartam elhinni. Képtelenség!

– És mellettem álltál a bevonuláskor?

– Igen. Vedd el! ’68-as. – nyújtotta felém a szerkezetet.

– Ez a sajátod, ugye? – kérdeztem.

Vastag ujjai között szinte elveszett az eszköz, egész aprónak tűnt. Nyíltan, sürgetés nélkül nézett a szemembe.

– Igen. Vedd csak el!

– De akkor neked nem lesz! – akadékoskodtam.

Elmosolyodott.

Most először!

Egész barátságos feje lett.

– Ne törődj vele! Vedd el!

Habogva nyúltam érte. Ő megfordult, az ágyához ballagott, felmászott rá és lefeküdt.

Ügyet sem vetett ránk többet, lezártnak tekintette a dolgot.

Misiékkel értetlenül néztünk össze, nem szóltunk, de tudtam, hogy ez az emberi gesztus őket is mellbe vágta. Szokatlan melegség öntött el minket, ahogy néha az ágyára felsandítottunk és többet nem piszkáltuk. Bár továbbra sem beszélt, innentől kezdve mindig a közelünkbe terelgettük, mindenben osztoztunk, feladatban, lógásban. Komári egykedvűen fogadta ezt a helyzetet, bár nem távolodott el többet tőlünk, a viselkedése tökéletesen ugyanolyan maradt, mint annak előtte, talán csak a szemét forgatta kevésbé riadtan.

A többiek felé teljesen lezártunk, a kiszámíthatatlannak tartott, de amúgy velünk is teljesen passzív Komárival kiegészülve bármelyik társunkkal szemben, bármilyen vitában védeni tudtuk az érdekeinket.

Szinte család lettünk.

508

December 28. Vasárnap

Ma éles lövészetre mentünk. Rajonként vonultunk fel, feküdtünk a megfelelő pózba, szögbe és adtunk le célzott lövéseket.

Egész nap torkaszakadtukból üvöltöttek a tisztesek. Azt mondják különösen nagy nyomás alatt vannak ilyenkor, amikor a sorállományú beosztottak kezében élessé válik a fegyver. Könnyű rossz felé fordítani a csövet.

Csak pár lőszert kaptunk, pár percre, amikor már hason feküdtünk.

– Nem mozog, nem forgolódik! Előre néz, kussol! – hallottuk folyton. – Lőszerhez, fegyverhez nem nyúl, csak ha parancsot kap! Fegyver csöve előre néz, aki felemeli, lelövöm!

A tiszteseink iszonyú feszültek, ketten hátul folyamatosan figyelnek minket kibiztosított, csőre húzott géppisztollyal. A laktanyaparancsnok kikapcsolt pisztolytáskával tart szemlét mögöttünk. Néhány hónapja történt valami baleset, azért ilyen idegesek.

Egyszerre kell tárazni, tölteni, kibiztosítani, felhúzni, célra tartani.

– Cél a Szabó család! –hangzik mögöttünk. – Tűz!

Lelőttük a Szabó családot, az egymás mellett menetelő különböző méretű gyalogost ábrázoló célt.

– Rendben emberek, most cél az „Anya gyermekével”! Szarjanak a karácsonyra! Lőjék őket!

Anya gyermekével stilizált géppuskafészekben egy magasabb meg egy kisebb embert imitáló fémlap, találatkor dől el.

Szartam a karácsonyra, asszonyt, gyereket lőttem.

509

December 27. Szombat

Este jöttem vissza Sopronba, a családtól otthon búcsúztam, a pályaudvarra Apu hozott ki. Nehéz volt elválni, de nem ragacsosan szentimentális érzésekkel búcsúzkodtunk, pedig csak a gőzmozdony füstje hiányzott volna egy kosztümös filmhez.

Fura dolog, hogy mennyit változtat az elváláson, hogy tudom, hova megyek. A nyomott érzés annak szólt, hogy holnaptól istentelen sokáig tart a szabadságvesztésem. Jó volt otthon, csöndes béke, és erre a három napra a családom tagjai közt szertefoszlott a katonaságról szóló rossz álom. Csak amikor délután ránéztem az előszobai fogasra akasztott egyenruhára és belém hasított a gondolat, hogy mindjárt bele kell bújnom, akkor tisztult ki a kép. Katona vagyok, nem álmodom, ez a karácsony volt az álom, holnap egy kegyetlen valóságra ébredem majd.

De ahogy Apuval megszorítottuk egymás kezét, már nem volt benne a bevonuláskori félelem. Már mindketten tudtuk hova megyek, most csak az volt bizonytalan, mikor látjuk egymást újra. Remény határozta meg a búcsúnkat.

Valahogy, amikor bevonultam és még otthon a családtól, a laktanyakapuban meg -ahogy most is-, Aputól búcsúztam, mindez rémesen szomorú és kegyetlenül visszavonhatatlan volt. Ott én is tudtam, Apu is tudta, hogy a gyerekkornak vége van. Bíztam benne, hogy semmi bajom nem lesz és Ő is bízott bennem, a kapuban már férfiként búcsúztunk. Ott tűnt fel, hogy már magasabb vagyok nála; én kihúztam magam, ő meg egy kicsit ellazult, enyhült az addigi állandó, feszes tartása. Befejezett, véghezvitt egy komoly, felelősséggel járó feladatot.

Felnevelt.

Attól a kaputól beljebb már magamnak kell boldogulnom. Úgy mentem be a kapun, úgy intettem vissza, hogy lássa, menni fog.

Megadott mindent, amit addig adhatott, most még ugyanezt kell megtennie a két öcsémmel.

Az elválásunk korszakváltás volt, legalább annyira nyomott minket a lezárt élet, a megváltozott szerepek súlya, mint amennyire tekintettünk rá várakozással. Féltem a katonaságtól, de vártam már. Rövid időt kaptam a káderezéstől a vonulásig, mégis minél közelebb került, annál erősebb volt a kíváncsiság.

Most nem féltem a katonaságtól, de egyáltalán nem vártam.

Nyomott hangulatban ültem a vonaton és ezeken gondolkodtam. És Sopron, ami egy hónappal ezelőtt elképzelhetetlen messze volt, most hirtelen felbukkant a koszos vonatablakban és leszállás után, testemben az ellenkezés feszítő érzésével közeledtem a laktanya kapujához.

Menekülni, elfutni szerettem volna, remegett minden tagom.

Semmi nem volt még, amit ennyire nem akartam.

De aztán mikor megálltam a bejáratnál és hosszan merengtem a semmibe, a kapuügyeletes recés hangja észhez térített.

– Mi a faszt csinál ott határőr? Mindjárt tíz óra, lejár a könyve! Jöjjön már be, ne várja a piros szőnyeget!

510

December 26. Péntek

Ma egy hónapja vagyok katona!!

Már csak 17 van hátra.

Átmentem Edithez.

Lassan, de biztosan távolodunk egymástól, ez attól a naptól kezdődött, hogy bejelentettem neki, behívtak katonának. Lehet, hogy az én hozzáállásom változott, hatalmas szirénaként üvöltött bennem a testiség igénye, a szorító határidő miatt érzett türelmetlenség átsütött a mozdulataimon.

Ültünk a kanapén, onnan csak időnként álltunk fel, én akkor, amikor úgy gondoltam, jobb, ha a szülők nem tudnak benyitni és ráfordítottam a szobaajtó kulcsát, ő meg akkor, amikor mindezek után mellételepedtem és át akartam karolni. Rosszallóan rám nézett, kibontakozott és visszafordította a kulcsot, mondván mit gondolnak a szülei.

Az engem nem nagyon érdekelt, de ez meg Editet nem érdekelte.

A szülők hirtelen betoppanásától érzett stressz még egy kicsit türelmetlenebbé tett.

Magamhoz vontam finom vonalú vállát, átkaroltam. Szemembe villant a seb a tenyeremen, amit a géppisztoly szíja mart bele. Szégyelltem, mikor a seb szélén megtöppedt száraz bőrrel óvatlanul végigsimítva megkaristoltam az arcát. Ezért inkább toltam is lefele a kezem a melle felé, vagy hátra a fenekéhez, vagy be a combjai közé valami csellel.

Én dugni akartam, ő családot.

Nekem a katonaság azt jelentette, hogy minél előbb ezen túl kellene esnünk, mert ki tudja mi lesz, neki meg azt jelentette, hogy várjunk még ezzel, mert ki tudja mi lesz.

Évődünk egymással, én nyúlkálok, ha kell, csókkal vonom el a figyelmét, de esélyem nincs.

Jaj ott csikis vagyok! Milyen hideg a kezed! Ott meg forró, mitől izzad neked így? Szeretem, hogy ilyen erősek az ujjaid, mutasd csak! Jé nekem sokkal kisebb a tenyerem, mint a tiéd! Pont most akartam betűrni, fázom egy kicsit. Te nem fázol? Én visszaveszem a pulóverem. Ettől a számtól, mindig szomorú leszek, hallgassuk meg mozdulatlanul, csukott szemmel. Hé, mozdulatlanul! Ááá.. nem értesz te a zenéhez. Rosszul vagy? Olyan piros az arcod.

Hazafele kedvem lett volna üvölteni.

Állítása szerint szűz volt még, erről a viselkedése meg is győzött, bár ezt más bizonyítási eljárással nem tudtam megerősíteni.

Soha.

512

December 24. Szerda

Ma hajnalban hazaengedtek bennünket, a karácsonyt otthon töltöm. A kopaszok fele most, a másik fele szilveszterre megy haza.

Azt hittem ciki lesz katonaruhában parádézni végig a fél országon, de még egy kicsit büszke is vagyok rá. Persze, nem a csajoknak tetszik,  hanem az idősebbek biccentenek néha barátságosan. A vonaton egy öreg néni meg is jegyzi, hogy olyan gyerekarcom van, el se hiszi, hogy már katona vagyok, és biztos nehezen bírom.

Biztosítottam, hogy nekem is inkább rossz álomnak tűnik.

Szép karácsonyunk volt, Anyu elérzékenyült, Apu szemében is büszkeséget láttam, nem is amiatt, hogy katona vagyok,  hanem, hogy Ő is úgy látja, jól viselem. Öcséimnek a tányérsapka tetszik.

Editnek, a barátnőmnek semmi se.