408

Április 7. Kedd

Még mindig nem feküdtünk le Edittel, este már nem szóltunk egymáshoz. Öt hónapja ismerjük egymást, és még mindig nem hagyta magát. Jó, mondjuk ebből az öt hónapból négyet katonaként töltöttem.

Tegnap este Ricsi igazán rendes volt, érezte, hogy valami gáz van, rendelt nekem is egy Hubertust. Andi odaszólt neki, hogy ne igyatok inkább. Mikor a pincér kihozta, Ricsi felém se fordult csak rádünnyögte az asztalra, hogy ja, te úgyis vezetsz és beverte mind a kettőt. Aztán nekikezdett. Távolabb húzódtunk a csajoktól és mondta, hogy azt a gólt majd legközelebb meséli, de most elmondja, hogy náluk ez hogy van.
Náluk ez úgy van, hogy szerelmesek.

Nofene.

És hogy azt érzik, bármi jöhetne, semmi nem tudná ezt megváltoztatni. Neki Andi az élete értelme, nagyon örül, hogy több vacak kapcsolat után rábukkant. Andi egy angyal. És mesél és mesél, hogy múltkor is, amikor az ő szüleinél voltak Andi olyan aranyosan segített a mamájának, a szülei imádják.

– És lefeküdtetek már? – kérdezem bizonytalanul.

– Persze öregem, miért ti nem?

– Ööö... de, dehogynem…

– Hát öregem, Andi testét imádom, tudod milyen melle van?

Nem tudtam, odasandítottam és tényleg, Editénél nagyobb lehet, és tán jobban is feszült. Nekem is.

A dereka szélesebb, mint Edité, teltebb, de nagyon tetszetős, formás, a lába pedig…

Ricsi erősen oldalba bökött.

– Pont olyan csaj, mint aki nekem kell, ha nem ismerem meg a testét lehet, hogy bele sem szeretek. Nagyon fontos a szex! Csak akkor lehet komoly egy kapcsolat, ha jó a szex.

Köszönöm Ricsi, kurva sokat segítettél.

Most tavaszi szünet van Editéknél a suliban, elvileg találkozhatnánk. Tegnap nem beszéltünk meg semmit, mély hallgatásban vittem haza, csak odalökte, szia és szállt is ki a kocsiból. A szüleinek nincs telefonjuk, ezért, még régebben megadta a szomszéd néni telefonszámát, arra az esetre, ha sürgősen kellene beszélnünk. Soha nem hívtam még, de most a tegnapi után azt gondoltam, nem állítok be hozzájuk hívatlanul.
Lementem egy nyilvános fülkébe és hívtam a számot. A néni nagyon nehezen értette meg, ki vagyok és mit akarok, gyanakodva kérdezgette, hogy mi közöm ahhoz az aranyos lányhoz és nem minden válaszommal volt maradéktalanul elégedett. De végül rávettem, hogy csak annyit tegyen, hívja a telefonhoz. Nyelte a készülék a két forintosokat, mire visszaért a néni, azzal a hírrel, hogy Edit inkább nincs otthon.

Jól van.

Átöltöztem a kimenőbe és elindultam a városba. Bementem a Skála Áruházba a nyugatinál, nemrég épült szupermodern áruház, üveg a fala. Megvettem végre a Napoleon Boulevard kazettát. Nem tudom mi történt velem, régen az AC/DC volt az Isten, két évig mást meg se hallgattam, a sereg előtt közvetlen meg a punk zene dübörgött bennem. Most meg gyorstalpalón végigvettem a new wave-től a hazai pop-ig mindent és már a Napoleon Boulevard is tetszik. Sok zenét nem hallunk benn, de amit igen az a rádióból hallható popzene, és szégyellem, de van amit hallgathatónak tartok. Mondjuk ezzel pont beilleszkedtem ide, ugyanis a punk zenéhez való viszonyomat értik kevesebben. Benn a szabadidős helyiségben van magnó, délelőtt, amíg a többiek szolgálatban vannak, hallgatni tudok zenét.
Meg végre eszembe jutott otthon, hogy hozok be könyvet. B. Traven Akasztottak lázadása című könyvét hoztam el. Apu a kezembe adta már régebben, hogy olvassam el, de eddig nem került rá sor. Azt mondta, hogy ahhoz érdekes adalék, hogy mennyire lehet valaki kiszolgáltatott egy adott rendszerben és hogyan kell küzdeni a szabadságért. Azt hiszem ez most nekem való.

Pontban ötre értem be a laktanyába.