Centi_30.jpg242

 

 

 

 

Szeptember 20 Vasárnap

Olyan ajándékot kaptam, hogy nem is tudtam hová tenni. A tegnap délutáni szolgálatból ma csak éjszakába tettek. Vagyis tegnap este 10-től ma este 10-ig pihentem. Kerek huszonnégy órát. Nagyon fel tudja dobni az ember hangulatát, ha reggel a felismerhetetlenül távoli ködbe vesző messzeségig, estig pihenőt kap. Ilyen távot mi nem nagyon tudunk befogni, mert mi a Rövid Ugrást ismerjük, meg a legfeljebb tizenhat óra pihenőt. De 24 órában sosem gondolkodunk, mert sosem kell. Répával gyúrtunk is nagyot, egész megközelítem már a teljesítményét. Persze nem annyi súllyal, mint ő, de a sorozatait már végig tudom csinálni, le tudom követni. Este jókedvűen indultam szolgálatba, és Pofást vittem magammal, arra gondolva, hogy ő játékos kutya, vele jól elszórakozom majd. Éjszakára F2-re tettek.

Óránként kellett egy órára kimennünk. Éjféltől indultunk a második etapra. Hűvös, mozdulatlanságba dermedt éjszaka tespedt rajtunk, a hold csak egy kis tompa pincelámpa fényével engedte sejteni a tárgyakat, a külvilágot. Pofás sem volt elemében, de azért nem kedvetlenül baktatott mellettem, hanem csak amolyan kis üres egykedvűséggel.

Kitrappoltunk a beton mögé a fűbe. Nem is fű, inkább bozótos, annyira megerősödtek a növények a nyáron, meg a mostani esőktől. Megkerestem azt a szellőzőaknát, ami mindig elrejt az avatatlan szemektől. Szerettem ezt a helyet, sokszor húzódtam ide, ha nyugalmat kerestem.
Megfizethetetlen. Az a jellegzetessége, hogy előbb látom meg, aki felém közelít az épületek felől, de ő nem tudja, hogy állok vagy ülök, és mivel elé megyek sosem látja hol voltam pontosan, mert maga a hely már pár méterről is észrevehetetlen.

Az a gyanúm, hogy ezt a helyet csak a kutyások ismerik, de mi egymás közt sem beszélünk róla. Kultikus hely, ha elefántok lennénk, ide jönnénk meghalni. Persze lehet, hogy ferihegyi FEP kiválasztott népének, vagyis nekünk kutyásoknak a bölcs Mamutjai ide járnak. Meg a fejedelmi Sasok is, és persze a harcos berber törzsek testvérnépe, a Berbenek is. És természetesen ide temetkeznek, azok, akik hiedelmeken felül állnak, akik érzik is és adják is az erejét ennek a helynek: a Mágusok.

De ha csak én ismerem, akkor Merlin vagyok, a mágusok mágusa!

Ide ültünk Pofással. Nem csináltunk semmit, bámészkodtam, próbáltam a hold fénye által kioltott csillagok pozícióit kitalálni, Pofás meg feküdt mellettem és ugyanezt tette a fűvel.
Bámult bele.
Nyugalom és béke vett körbe.
Csend nyomta a dobhártyánk, bár ez sokáig nem tűnt fel. Bambultam hosszan, gondolat nélkül a semmibe.

Arra lettem figyelmes, hogy Pofás sem mozdul.
Semmije.
Még a szeme is megmerevedett.
Nem értettem, miért vált szoborrá, amikor fájni kezdett, feszíteni kezdte a fülem a csönd. Pofásnak is szokatlan lehetett, mert hirtelen megrázta a fejét és talpra ugrott.
Ettől megijedtem.
Nem a mozdulattól, mert az még erőt is adna, ugyanis tudom, hogy mindent előbb észrevesz, mint én. Ezért én biztonságban éreztem magam mindig. Amúgy nem mernék itt ülni, feküdni a semmi közepén.
A kutya miatt tehetem meg.
És amikor jön valaki, azt pontosan tudom, és mindig látom azt is, hogy tiszt vagy sorállomány közeleg. Ilyenkor minden kutya úgy jelez, hogy megnézi ki háborgatja a territóriumát. Ahogy a gazda figyeli a birtoka szélén csellengőket.

De most Pofás bizonytalan volt.
Aprókat rándult a szeme, a két füle, és úgy szívta az orrán a szagokkal teli levegőt, hogy a száját mereven összezárta, mintha azt akarta volna, hogy az elemzéshez a lehető legtöbb minta álljon rendelkezésre.
Mert nem tudja, vagy nem érti minek a szaga jutott el hozzá.
És bizonytalan, mert valami idegen.
Nem ismert.
Valami neki is új.
Ijesztő.
Mert Pofás félt. Jól láthatóan meg volt ijedve.

Na ettől beszartam.

Körberántottam a tekintetem, de csak a pázsit homogén tengerét láttam, semmi mást. Minden csöndes, látszólag nyugalmas.
Ettől még jobban beszartam. Mi az, amitől ő fél és én meg még csak nem is látom?
Aztakurva!

Riadtan forogtam körbe, de semmit nem vettem észre, aztán azt hittem csak paranoiás vagyok, és figyelni kezdtem a kutyát. Bár ne tettem volna!
Lassan leengedte a fejét majdnem a földre, a hasa alá, a farkát besimította a mellkasáig, a lábait berogyasztva halk nyüszítéssel a betonakna szélei felé hátrált.
Mi a szart csináljak? Kövessem? Hátráljak én is? Vagy rohanjak és húzzam magam után? Olyan miatt, amit nem is látok? Azt sem tudom, mitől kell félnem.

Ekkor Pofással szemben kibukkant egy hatalmas fej a bokorból. Ha kutya az, egy kicsit megnyugszom.
Amennyiben ellenséges, Pofás mellé állok, és vállvetve harcolva kiűzzük innen. Ha esetleg vaddisznó, akkor iszonyú futást rendezve igyekeznénk menekülni.
De démonok elől nincs menekvés.

Ugyanis egy róka feje került a képbe. Ha csak simán róka, nincs baj.
Akkor is felmerülne, hogy miért nem fél, de megnyugtató lenne az erőfölényünk.
De ez akkora volt, mint Pofás.
Rám sem hederített, és mint aki felmérte, hogy a megfelelő hatása megvolt, belépett a porondra. Sietség és zavar nélkül. Hetyke, de inkább uralkodói tartással nézett le a kutya szűkölő pofájára. Toppantott egyet az első mancsával és majdhogynem bólintással konstatálta, hogy Pofás összerándul. Ahogy a macska játszik az egérrel, szabadon hagyja, hadd szaladjon, még dobbant is, hogy elijessze, de pontosan tudja, hogy nem hagyja menekülni. Pofás is érezte, hogy nem menekülhet, de már mozdulni sem mert.

Én megbabonázva álltam, átsuhant az ateista agyamon, hogy így jelenik meg Belzebúb, hatásosabb belépő nem kell. A hold már tisztán látni engedte, hogy a róka semmivel nem volt kisebb, mint Pofás. Hosszú farkát boaként maga mellé terítette, és a kutya félelmében gyönyörködött.

róka.jpgÉn eszméltem hamarabb. Lassan hátra nyúltam a fegyver felé, amit mi kutyások a hátunkon hordunk, de abban a pillanatban felkapta a fejét és a szemembe mélyesztette a tekintetét. A pofaszőrtől még szélesebbnek látszott az amúgy is hatalmas feje és két hideg, egymáshoz meglehetősen közel álló vágott mandulaszem pillantása szúrt át a homlokomon. De csak annyi időre, míg rosszallását kifejezte, aztán máris visszanézett Pofásra.
A rosszalkodó gyerekére szól így az ember, hang nélkül, nyomatékkal. Csak ránéz, és jelzi, hogy hagyd abba ezt azonnal.
És az abbamarad.

Az én kezem is megállt, még levegőt is lassabban vettem, nem mertem mozdulni. Aztán megunt minket, elegáns hátraarc után visszagyalogolt a bokrosba. A domb tetején kiemelkedett belőle, és utoljára még megnézett minket magának, majd elügetett. Pofás kiemelkedett, kidüllesztett mellkassal tett néhány kört ameddig a póráz engedte, de már átláttam rajta, csak a róka helyét ijesztgette. Ahogy lenyugodott, elindultam vissza a betonra közben az dobolt a fülemben, amit Csernobilról rebesgetnek.
Hogy ott bizony csúnya mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe.
És hogy jutott ide rendesen.
Majdnem másfél éve, tavaly áprilisban volt.
Hirosimánál is lehetett olvasni, hogy mutálódott rengeteg állat, torzult és meg is nőtt. Most ezután bizonyítva látom, hogy ez igaz lehet, ez az állat nem volt természetes. Ilyen a természetben magától nincs. És az a kisebb baj, ha a radioaktivitás miatt ilyen. Mert ha nem, akkor csakis a Sátán kreálhat ilyet.
De nem, abban nem hiszek.

Inkább atomkatasztrófa.

Viszont akkor az a sok nagyfejű, gigabarom tiszt és tiszthelyettes a laktanyában is tuti Csernobil miatt van.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr115415328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

(h)öreg 2013.09.20. 20:57:00

Az nem lehet, hogy a rókát a fényviszonyok miatt láttad nagyobbnak,mint valójában volt? Bár, hogy a kutya miért félt tőle azt nem értem.

dwr 2013.09.21. 19:23:03

Szia Dvorszky!
A FEP-en nekem is volt "paranormális" észlelésem 2x is.
1.Kapu ügy. voltam 90 decemberében (persze egész napos törzsírnokság mellett), úgy éjfél körül észrevettem, hogy a reptér felől kb 2,5-3m magasan a hátsó kapu felett átjön egy sárgásan világító fénygömb. Kb 5-10 cm átmérőjűre becsültem. A sebessége a normál sétáénál gyorsabb, a futásénál lassabb volt. A hátsó kaputól egyenesen a bejárati kapu felett repült, azután a gyorsforgalmin is áthaladt és eltünt a távolban. Szájtátva néztem, a mai napig fogalmam sincs mi lehetett az. A belső őrt kérdeztem látta-e, de elküldött a fenébe azzal, hogy ne ijesztgessem. A -10 celsiusos decemberi hőmérséklet miatt tuti nem szentjánosbogár volt.
2.Kb 1-2hét múlva szintén kapu ügy. voltam, este lepelnyi hó esett és a késői hullási időpont miatt nem is volt összetaposva.Éjfél után szól a belső őr, hogy láttam-e kint valakit, valakiket (szopatásra gyanakodott)mert valami furcsa dolgot látott. A furcsa dolog -meztelen emberi? talpak lenyomata volt a friss hóleplen.A hátsó reptér felőli falnál volt néhány de nem indult sehonnan, nem vezetett sehova. Mondom neki, hogy egy árva lelket sem láttam, ekkor valami megérzésre hagyatkozva elindultunk hátra a repülőtér tűzoltó tava felé, -ott valaminek lennie kell- felkiáltással.Volt is szép párhuzamos meztelen lábnyom? a semmiből a meredek parton le, be a tó jegére, a még befagyatlan vízfelületig.. Megdumáltuk a történteket, de arra jutottunk, hogy ilyen nincs.. nem is szóltunk róla senkinek.Így utólag biztos vagyok benne, hogy nem emberi nyom volt, de akkor mi a fene kolbászolt a vaksötétben kemény mínuszokban, hogy utána strandoljon egyet a félig befagyott tóban, a sötét éjszaka közepén.(Vadkacsa, vadliba éjszaka nem mászkál önszántából)
Dvorszky te hallottál valamilyen rémtörténetet a laktanyában? Olyan asztaltáncoltatósat én sokat hallottam, sőt az egyik "táncmester" sráccal egész jó cimbiségben is voltam.
Üdv: kisberben

(h)öreg 2013.09.22. 15:05:32

@dwr: Vidra lehetett,bár nem tudo milyen a
nyoma, még soha nem láttam

Dvorszky határőr 2013.09.25. 18:51:10

@(h)öreg: Hát lehetne gondolni, de mivel egy méterre szemben állt a kutyával jól látszott, hogy nem optikai csalódás. :)
A kutya meg tényleg nem félt volna tőle, ha sima róka. Lehet, hogy beteg volt vagy ilyesmi, nem tudom.

Dvorszky határőr 2013.09.26. 18:43:38

@dwr: Szia kisberben
elég lidérces történetek ezek, de az a helyzet, hogy örülök neki, mert igazolja, hogy nem tévedtem. Velem is volt hasonló, majd leírom, és beteszem ide, majd téged külön értesítelek, ha benn van.
De basszus azért felkavaró a Tied is. Az asztaltáncoltató haverodnak sem mondtad el?

johnibyg 2013.09.27. 20:28:02

@dwr:
Az első lehet, hogy gömbvillám volt, azok szeretik a repülőterek és repülőgépeket (én többségében ilyen helyekről hallottam ezeket)
A másodiknál még emlékszel nagyjából, milyen és mekkora lehetett egy lábnyom?

dwr 2013.09.28. 18:07:58

@johnibyg:
A "lábnyom" hossza kb surranótalp hosszúságú volt. Nem úgy nézett ki, mintha valaki a porhóba belelépett volna.Nem volt a hóban recenyom sem pedig éles kontúr, de a különálló ujjak mintha látszódtak volna.Az igazi furcsaság az volt, hogy nem indult ésszerű helyről, a vége pedig a jeges vízben volt.A lépésnyom szórásképe előre haladásra utalt.Honnan tudtamm? :)))( a határsértő trükkök felismerését megtanították a soproni kiképzésen )
süti beállítások módosítása