213

Október 19. Hétfő

Ma külső körlet takarításra rendeltek, egész szép idő volt, egy szál ingben lehettünk kinn.

Szinte nyaralásnak éreztük.
Négy órát legyezgettük a földet a seprűvel, hajtottuk szét a leveleket, hogy a kukába ne kelljen gyűjteni.
Ha velem példát akarnak statuálni a tisztek, akkor nagyon rossz úton járnak.
Már a laktanyafogság is egy röhej, jobb dolgom volt abban a pár napban, mint bárkinek.
És azóta nem tudom, hogy kímélni akarnak, vagy büntetni, mert amilyen szolgálatokba betesznek, mindig tökéletesen alkalmas lógásra. Szinte csak arra jó.

Ha nekem kellene fegyelmeznem egy katonám, ezek eszembe se jutnának.
Valami igazán keményet találnék ki neki.
Olyat, amiből a többi is érti, hogy hogyan kell viselkedni.

Ezzel szemben engem sunyin irigyel a század majdnem egésze, mert minél nagyobb marhaságot csinálok, annál jobb dolgom van, és annál nagyobb a pofám.

Mindig konfliktus alakul ki abból, ha parancsot kapok, mert nem tudom szó nélkül hagyni.
De, ha netán neki is állok, sokszor az van belőle, mint ma is, hogy az ősz utolsó napos délutánjainak egyikén lebzseltem, munkát imitálva és napfürdőztem.

240

Szeptember 22 Kedd

Persze megint lehúztak a szabadnapomból, öt óra helyett háromra kellett visszajönnöm a szabadnapról, és amint betoppantam a körletbe, Németh Gyuri jelezte is, hogy ezt ő maga intézte el, mert úgy látja, hogy csak ezzel lehet engem fegyelmezni.

Elképzelésem sincs, hogy ezt honnan látja, meg is említettem neki, hogy volt már olyan, hogy ki se mentem, mert rövidnek tartottam a szabadnapot. Ha csak ez az egy eszköze van, ne sok változást reméljen.

Délután külső körlettakarításra rendeltek. Molnár Csabi volt az őr a lőszerraktárnál, beültem a bódéja mögé, ő meg benn helyezkedett el és beszélgettünk, míg a csüti keresni nem kezdett.
Akkor kiléptem egy odakészített morzsalékos betondarabbal, hogy főtörzs elvtárs ezzel mi legyen, hova tegyem?

Hát izé. Mi az? Nem tudom. Dobja vissza a bokrosba!

És ezzel el is lett felejtve, hol a fenében voltam eddig.