322

Július 2. Csütörtök

Valamiért 16 órát pihenek. Nem is az az érdekes, hogy ennyi pihenőt kaptam, hanem, hogy nem rendeltek kihallgatásra, hagytak aludni, pihenni.

Délután végre hetek óta először, Ferihegy 2-re rendeltek kampós szolgálatra.

Az okmányosra tettek ki. Ilyen poszt F1-en nincs is. Ferihegy 2-n viszont az összes be- és kijövő járművet ellenőrizni kell.

Csak igazolvánnyal lehet behajtani.

Igazolványból van sokféle. 

Fejes hadnagy löketet tartott. Kis nyegle, hivatásos. Mindig a reptéren teljesít szolgálatot, a laktanyában sose láttuk. Mert ő nem foglalkozik kölkökkel. Ő határőr.

Nem olyan szarkupac, mint én.

Aki, ha akarja, ha nem, határőr.

Akinek rabságban a személyisége, nem számít ki ő amúgy, most határőr. Aki itt áll a földeken, mint egy paraszt.

Egy gyalog.

Nem úgy, mint a hadnagy.

Ő igazi határőr.

Választotta ezt.

Találkozik külföldiekkel.

Úrként viselkedik velük.

Úrként viselkednek vele.

Mert Úr!

Úr. Persze.

Szabályosan belémkötött.

Hogy miért nem kutatom át a beérkező buszt? Itt bárki jöhet-mehet? Nem nekem kéne figyelnem arra, hogy ez ne valósuljon meg? Menjek ezentúl fel mindre és kutassam át!

Megpróbáltam.

Felesleges kardcsörtetés, ahogy végigkongatom a fegyver csövével, markolatával a kapaszkodókat.

Csak így tudom. Nem férek el máshogy az ülések közt.

De kintről a nagy részüknél látszik az ablakon keresztül, hogy nem rejtegetnek határsértőt.

A sofőrök alig leplezett idegességgel nézik végig a szereplésem, de nem teszik szóvá, lehet, hogy ez egy jóindulatú megbocsátás, de lehet, hogy csak sima ellenséges egykedvűség.

Mindenesetre azt ők is pontosan tudják, hogy semmi értelme nincs.

De persze nem is erre hivatkoztam, mikor érveltem a nagyfejű Fejes hadnagynak, hanem, hogy eddig ez nem szerepelt a parancsban.

Este mondja az alegység ügyeletes, hogy be vagyok írva kihallgatásra. A faszkalap Fejes, csak felnyomott.

Kérdezi az AEÜ, hogy mi a szart csinálok? Ez a héten a harmadik!

Hogy mit?

A dolgomat.

Itt vagyok.

Rendelkezésre állok.

Érkezett egy új kutya.

(Részletek az elméleti oktatáson készített jegyzeteimből)

Okmányellenőrző járőr feladata

Határ- illetve kivezető utak ellenőrzése igazolvánnyal nem rendelkező személyek és járművek feltartóztatása és jelentése.

Reptéri igazolványok és engedélyek

1. 1.       Állandó fényképes igazolvány
   
   Piros „S” igazolvány: érvényes tranzit, útlevél- és vámvizsgálat területére, határterületre, telefonközpont, műszaki előtér, hangár területére, BM Kormányőrség, BM Légi rendészeti bázisára, iroda és raktár területre érvényes.
   
   Piros „1” igazolvány: érvényes tranzit, útlevél- és vámvizsgálat, határterület, műszaki előtér, hangárok, iroda- és raktár.
   
   Piros „2” igazolvány: érvényes tranzit, útlevél- és vámvizsgálat, iroda és raktár.
   
   Sárga „1” igazolvány: határterületre, műszaki előtér, hangár, iroda és raktár.
   
   Sárga „2” igazolvány: műszaki előtér, hangár, iroda és raktár.
   
   Zöld igazolvány: telefonközpont, irodák és raktárak.
   
   Kék „1” igazolvány: BM Kormányőrség, irodák és raktárak.
   
   Kék „2” igazolvány: BM Légi rendészet bázisára, iroda, raktár.
   
   Fehér igazolvány: iroda, raktár.
   
   

Kiegészítő igazolványok

Temporelli igazolvány: időszakos, csak a munka elvégzésének idejére és csak megbízólevéllel együtt érvényes fényképes igazolvány, személyi igazolvánnyal együtt érvényes.

Bianco igazolvány: csak egy másik, fényképes igazolvánnyal érvényes.

Vizitor: bejelentett látogatók részére adják ki.

Képviselő igazolvány: személyhez kötött, arcképes, légitársaság képviselői kapják. Érvényes: tranzit, útlevél- és vámvizsgálat, határterületre, irodai előtéren és arra a gépre, aminek a képviselője.

406

Április 9.  Csütörtök

Robinak valószínűleg szart se ér a saját becsülete, mert arra gyanakszom, felnyomott a Cupinál, aki ma a köteléket (eligazítás) tartotta. Ez ilyenkor mindig bohózatba torkollik. Cupinak matematikai sorozattal is nehezen leírható szemtengelyferdülése van, nem tudni melyik szemével lát előre. Vagy bárhová.­

Elmondja, hogy májustól jönnek az újoncok és átszervezés várható a szolgálatban. Ez mindenkire vonatkozik, jól figyeljünk!

(Kép forrása: http://milstory.blog.hu/2011/09/16/293_a_wc_hadmuvelet)

­– Konyhás kilépni! – dörren ránk. Két sorban, magasság szerint állunk a folyosó fala mentén, Cupi középen áll velünk szemben. Én szakács vagyok, nem mozdulok. Viszont a közelemben van az a két srác, aki lenn volt egész nap konyhamunkásként, meg a másik oldalamon az a kölök, akit pedig az ügyeletre küldendő ebédet a teherautókra pakolni rendeltek le.

Mindhárman ficeregnek egy kicsit, de maradnak a helyükön.

­– Na lépjen már ki! Meddig várjak?

Ekkor mind a hárman egy kissé odaverve a talpukat, előrébb lépnek.

Az alhadnagy felhorkan.

– Maguk meg mi az istent csinálnak? Mit mocorognak? Nem bírják ki ezt a pár percet? Vissza a sorba!

Negyed-fordulatot tesz a fejével, tekinteteivel végig pásztáz rajtunk, meg maga mögött.

– Maga meg lépjen már ki konyhás! Ne mondjam még egyszer!

Az ebédet pakoló srác ugyan visszakozott a többiekkel, de mivel határozottan ebbe az irányba szólt most Cupi, az előbb meg egyértelműen a másik kettőt parancsolta vissza, újból előlép.

– Maga sem bír magával? – tér ki a hitéből az alhadnagy – Hülyék gyülekezete! Maga lépjen vissza, maga meg lépjen elő!

Elém áll, tekintetét szigorúan belefúrja a két oldalamon álló katonáéba.

– Maga tényleg ilyen hülye? Nem maga a konyhás?

A két sofőr mellettem egyszerre kiált fel.

– Jelentem, nem!

– Hát magukat ki kérdezte? Mindenki meghibbant itt? Ilyen agyalágyult katonákat rég láttam!

Kicsit rogyadoznak a lábak az elfojtott röhögéstől.

Cupi erősen mellbe szúr a mutatóujjával.

– Konyhás!

– Szakács. – mondom önkéntelenül.

– Velem ne feleseljen! Senki nem kérdezte! Örülhet konyhás, teljesül a kívánsága, májustól nem lesz szakács. Egy újonc váltja majd.

Ez összességében igazán jó hír, bár senki nem érti miért nem jó nekem a konyhán.

Az alhadnagy a kötelék után behív az irodájába.

– Magával úgy tudom, mindig gond van – kezdi.

Nem tudom. Gond lenne? Időben megyek szolgálatba, a legtöbbször. Kiosztom rendesen a kaját, a katonák nem panaszkodnak, még halvány szimpátiát is látni vélek néha. Sose fikáztam az ételbe, ahogy az adyligeti tahók, a maradékot szétosztogatom a szemfüleseknek. Felküldöm a kutató ügyeletekre a hideg-meleg védőitalt, takarítok. Miért lenne baj velem?

Ja, mert ahogy mondja, a negatív hozzáállásommal rontom a harci morált a konyhán, ez a többiek hazafias elkötelezettségének a rovására megy, muszáj elmozdítania. Nem is érti, ha valóban szakács a szakmám, és civilben is konyhán dolgozom, akkor itt miért nem akarok?

Hát, hogy pont azért, azt tényleg nem érti, bár cuppogva emészti, időnként elhunyorogva mellettem két oldalt.

Még magyaráz, de én csak arra tudok gondolni, hogy gondja velem csak Robinak van. Nyilván felnyomott Cupinál. Azt persze nem tudhatta, hogy ezzel nekem tulajdonképpen segített is elkerülni a konyháról, de összességében gerinctelennek tartom. Az alhadnagy szereti azt, aki tájékoztatja. A konyhát Robin keresztül tapogatja le.

Indiában kézzel esznek. Nem tudom melyik a tisztátalan kéz, ők sose keverik össze, de az egyik kezükkel esznek, a másikkal törlik a seggüket.

Robi az alhadnagy jobbkeze.

És remélem, hogy Cupi a ballal eszik.