Centi_30.jpg390

 

 

 

Április 25. Szombat


BT, bent töltendő szabadnap, büntetés a tegnapi akcióm miatt. Délelőtt kilógtam a bokrosba és napoztam kb. egy órát. Délután, ahogy lejárt a szabadnapom, magához rendelt a csüti, vagyis Gitti. A rendes nevét nem is tudtuk, Gitti őrmester.

gittegy-447-old.jpgNomen est omen.
Mindentől fosott. Ha megcsörrent a telefon, vagy valaki jelentést akart tenni, a várható rossz hír gondolatától abban a pillanatban berogyasztotta a térdét, könyörgő tartásba helyezkedett és csak akkor oldódott fel, ha a feladata elmúlt valahogy, vagy sikeresen elkerülte. Ma ő volt a csapatügyeletes Elmondta, hogy különleges felügyelet alatt állok, vagyis az övé alatt, és azonnal álljak neki körletszemlét vágni.

Na az fasza lesz, ha elkezdenek konkrétan a tisztek is szívatni. Hogy én micsoda tehetséggel utáltatom meg magam mindenhol. Gyönyörű!

De az méltatlan, hogy pont Gitti akar. De megkapja. Felmentem az emeleti alegység ügyeleteshez, elmondtam mi a helyzet és hogy találjon ki valami elfoglaltságot a körlettársaimnak, mert addig útban vannak. Bementem a körletbe és kiparancsoltam mindenkit. Basa szolgálatban volt, őt egyébként sem tettem volna ki, de Nitrót nehéz volt, hiába rugdostam az ágyát egy darabig, hogy kifelé a picsába innen, hadakozott, hogy így nem beszélhetek a felettesemmel, de azért sikerült kitennem, hogy takarodjon, beszélje meg Gittivel, nem én akarom szemlére vágni a körletet, ha tudni akarja.

Nem sok kedvem volt takarítani és ez látszott az eredményen. Tessék-lássék felsöpörtem felmostam, majd az ajtó elé tettem egy stokit meg a felmosó vödröt és lefeküdtem Basa ágyára. Ha valaki be akart nyitni, üvöltöttem, hogy épp szárad, ne jöjjön. Csak Nitró nem bírta ki, benyitott, de feldöntötte a vödröt. Felpattantam és a Robival begyakorolt káromkodásokkal úgy basztam ki, hogy csak úgy zörgött. Baszki, most kezdhetem elölről, majdnem kész volt, jelentse már legyen szíves Gittinek, hogy késem kicsit és tegye hozzá, ki miatt.

Majd feltöröltem és lementem a csütiért. Ő nem volt elégedett, azt mondta, hogy ennél azért szebben kéne ragyognia, jobban is meg tudom ezt csinálni, ott ázott porcicát lát, itt meg ez a hosszú hajszál, nem is érti, nőket is fogadunk néha? Na, csináljam csak meg még egyszer. Felfelé és lefelé is a lépcsőig kísértem és magyaráztam, hogy mindent megtettem, esetleg vételezhetek-e ultrát még, meg ilyenek, nehogy valamelyik tisztest, ne adj isten Nitrót mellém rendelje felügyelni.

Ugyanazt csináltam, mint az előbb, csak már nem is söpörtem fel. Ezt a kört még eljátszottuk kétszer, mindenki ideges volt, a körlettársak kintről kiabáltak, hogy most már, fejezzem be, igyekezzek. Gitti újból feljött, nyilván látta, hogy semmit nem csináltam, de olyan erélytelen fasz, hogy nem éreztem szükségesnek, megtenni, amit kér. Látta, hogy ezt a végtelenségig csinálhatnánk, ezért jelezte, hogy most már jó, úgyis mindjárt takarodó.

Szerintem is jó.

Kapjátok be mind.

Centi_30.jpg391

 

 

Ez a 150. napom!!! Hurrá! Kurva jó!

Bár még két és félszer ennyi hátra van
.

Április 24. Péntek

No150cake.jpgA tegnapi jelenet miatt valószínűleg egy darabig nem megyek sehova. Mivel minden mindegy lett, a délelőttös szolgálat után bejelentkeztem az Öreghez. Elmondtam, hogy kihallgatásra akarok menni Nyírőhöz. Alig kapott levegőt, azt hitte, azért jöttem, mert Koltay rendelt kihallgatásra a tegnapi hülyeségem miatt, de amikor előadtam, hogy a laktanyaparancsnok elé akarok járulni, hogy elintézze, ne itt helyezzenek a 2. századba, hanem határszélre dobjanak le valahova, például Sopronba, igen Sopron jó lesz, akkor kiakadt.

Tekintetei cikáztak körülöttem, és a fura kappanhangján kiabálni kezdett, hogy mit képzelek, hogy neki erre van ideje? És hogy gondolom, hogy innen legalulról pont a laktanyaparancsnok elé tudok járulni ilyen marhasággal.

– Dvorszky, maga nem normális, de ha ragaszkodik hozzá, majd májusban visszatérhetünk erre, de addig ne is gondoljon rá.

Délután részt vettem köteléken, kihirdették, hogy bent töltendő szabadnapon leszek öttől. Kötelék után kihallgatást kértem Cupitól újra. Elmondtam, hogy úgy nézem nem kaptam könyvet, de én szeretnék kimenni. Kérek engedélyt blablabla...

Hüledezve dülöngélt az asztal mögött, egy pillanatra azt hittem rosszul lett.

– Azt a kurva úristenit magának! Ilyen pofátlanságot én még nem láttam! Nem küldi fel a vacsorát időben, de haza akar menni? Ha így folytatja az életben nem fog! Takarodjon ki az irodámból! Még ilyen pimaszságot! Maga büntetésben van, ha nem vette volna észre! Majd, ha rendesen elvégzi a feladatát, kérhet kedvezményt, addig ne is lássam! Kifelé!

Szót fogadtam, de felemelt fejjel, kimért mozdulatokkal tettem, az iroda ajtót is nagyon lassan csuktam be, hogy hadd visszhangozzék a folyosón az Öreg hangja. Volt is hatása, többen kinéztek a körletekből. Óvatosan bekattantottam a zárat, elengedtem a kilincset, az elképedt alegységügyeletesek arcába mosolyogtam, beintettem egy jó nagyot a folyosó végén ámuldozó Nitrónak, majd nyugodt léptekkel, elégedett arckifejezéssel mentem le gyúrni. Körlettakarítás, folyosó sikálás? Csinálja, aki akarja. Magasról tettem mindenre.

Mit csinálhatnak velem? Nem engednek haza? Hogyan? Jobban? Még néhány hétig? Kapjátok be, leszarom.