2013.04.04. 06:00
(130. nap) Kösz, Doki!
411
Április 4. Szombat
Nagyon szarul ébredtem, hajnalban feküdtem le, még meg kellett várnom, míg a két őrszolgálatos az összes hányást feltakarítja, sokáig tartott, mert 14 ember gyomortartalma nem kevés. De Dinóé dolgoztatta meg őket a legjobban. Egyszerűen kimarta az anyagában vörös kőpadlót és hatalmas fehér foltot hagyott maga után.
Reggeli után elmentem újra a dokihoz.
A gyomrom most nem olyan rossz, nincsenek görcsök, de a torkom fáj.
Tényleg.
Piros, piros, mondogatja.
– Mi a beosztása, határőr?
– Szak…- most iszonyatosan köhögni kezdek neki – Szak... szakács.
Felvonja a szemöldökét.
– Vagy úgy! – ír egy papírt, vigyem át a csütinek.
Hurrá! Kivett szolgálatból! Az áll a papíron: szolgálatképtelen.
Ez a legszebb szó, amit olvastam, mióta behívtak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oldm3n 2013.04.04. 09:45:38
Dvorszky határőr 2013.04.05. 17:25:54
:)))
LordCsipisz 2013.04.06. 11:21:36
Jó kis kétoldali kummanticitis.
Dvorszky határőr 2013.04.09. 11:43:16
Oldm4n 2013.04.10. 09:51:51
Gombos 2018.04.27. 20:28:13
Kulonben nagyon tetszik a blogban hogy oszinte.
Dvorszky határőr 2018.06.15. 16:49:08
Köszönöm, igyekeztem a történeteket finoman az emészthetőség határáig színezni, magamat viszont egyáltalán nem. Én is azt gondoltam, hogy akkor ér valamit a blog, ha őszinte.
:)